Egy vacak szürke élet története

Emillio, kedvesem!
Na látod, ennyit kell ide írni!
Puszi: Yolla

Az a tapasztalatom, hogy a terjengős alkotások el szoktak laposodni a vége felé, vagy már hamarabb.

Ilyenkor nem is értem, az író miért erőlteti ennyire az írást.

Amit meg lehet írni rövidebben, azt rövidebben is kell megírni.

Azt hiszem, ilyenkor az írók szerelmesek lesznek a saját írásukba.

Viszont amikor a hosszabb terjedelem nem mond semmi újat, többet, érdemit az olvasónak, akkor az nem is szükséges.

De ezt nem Neked címzem, Yolla.