Egyedül...
2019. január 24.
Tegnap volt az utolsó fizikoterápiam, jó kis karbantartás volt. A végére már egészen megbékültem a férfi, vagyis inkább fiú masszőrrel is. Nehezen viselem, ha hozzám ér egy férfi anélkül, h ismerném és akarnám.
Tornán a tiszta női csoportba kaptunk a végére egy férfit. Vagy valami olyasmit. A négykézláb poziciós gyakorlatoknál rendszerint a fóka pozíciót vette fel és mindenféle akrobatikus mutatványokat produkált, félig legurult a tornamatracról a buzgalomtól, mire a gyógytornász, hogy értse jobban a feladatot, azt kiáltotta:
- Kiskutyapózba, Bub úr! - mire kitört az általános női vihogás.
Na, most kell pihennem még egy kicsit, egyre kimerültebb vagyok, bár már nem látom magamat négynapos vizi hullának. Gábor még két hetet biztosan bent lesz a kórházban. Ráadásul ma bejelentették, h látogatási tilalom van. Hétvégére se engedik haza... Borzasztó, hogy senki se simogatja a hajamat esténként. Minden mást megoldok egyedül is.
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.