Egyszer volt, hol nem volt
2011. március 29.
Éhes volt, és én megosztottam vele, amilyen kajám éppen volt.
Szívesen adtam, mert nap, mint nap láttam, mit melózik, amolyan mindenes volt annál a családnál. Nem volt sem otthona, semmije és senkije. Adtak neki egy kis kalyibát, ahol meghúzhatta magát. Bevackolt, mint valami kis állat. A jómódú birtokos többet akart, mint amire képes volt. De bírta. Büszkék voltak, virult a gazdaságuk. De a férfin látszott már, hogy nem bírja sokáig. Kihasználták a szerencsétlenségét és ő ezt tűrte.
Nincs hová mennem – felelte, amikor kérdeztem, miért dolgozik erején felül. – Muszáj – volt a válasz. – Ők adnak enni, inni, szállást, de pénzt azt nem kapok.
Nemegyszer elképzeltem, milyen is az ő élete. Nekem meg volt mindenem, munkám, otthonom, nehéz volt elképzelni milyen az, amikor valakinek semmije nincs.
Ivott. Másként hogyan is bírta volna. Valamikor biztos nem ilyen életet képzelt el magának ő sem.
Egyszer kértem tőle szívességet, mert ügyes volt, azt láttam. Beszélgettünk és akkor derült ki, hogy festő a szakmája, amúgy sok mindenhez ért. Volt családja is, ami félresikerült és neki mennie kellett. Akkor is ivott. Elvesztette a munkáját és csúszott egyre lejjebb. Akkor talált rá erre a családra, akik átmeneti otthont ígértek. Hosszúra sikerült az átmenet.
Kifestette nekem a kis házat és készített egy ablakkeretet, szúnyoghálóval, hogy kint lehessen töltenem az éjszakát.
Nem nézték jó szemmel, hogy nálam tölti az idejének egy részét, amikor látták, milyen jól megértjük egymást, elkezdtek találgatni. Őt nem zavarta, talán még élvezte is, hogy a szájukra vettek.
A rosszindulatú pletykákkal - egymást biztattuk - ne törődjünk vele. Nincs abban semmi, hogy egyedülálló két ember egymás társaságát keresi. Beszélgettünk sokat és ránk esteledett. A frissen elkészült munka után jól esett a pihenés.
Langyos és csillagos este volt, amikor nem akaródzott még a hazamenetel. És valahogy neki sem volt mehetnéke. Nem sürgetett bennünket akkor semmi és senki. Mindketten felnőttek voltunk és egyedülállóak. Nem gondoltuk, hogy kikezdenek majd bennünket, nem érzékeltük, hogy bárkinek is rosszat tennénk ezzel, de azért óvatosak voltunk.
Lágy zene szólt, miközben én odaültem az ölébe és átöleltük egymást. Odabújtam hozzá olyan közel, hogy érezzem, halljam a szíve dobbanását. Nem akartam én ennél többet, aztán mégis megcsókoltam. Reszketett, mint a falevél. De többről nem lehetett szó közöttünk. Csak annyit szerettem volna, hogy érezze, több annál, mint amire használják, egy férfi, akire még így is szüksége lehet egy nőnek.
Azok ott lent nagyon is tudták hol van éppen. Nem kockáztathattam meg, hogy kitudódjon, miért maradt ilyen sokáig. Ezért azt mondtam, most menjen. Nem akarom, hogy kikezdjenek. Közöttünk nem lehet több, mint amit akkor adhattam, egy kis gyengédségnél. Megértette és nem erőltette. Megnyugtattam nem ő tehet erről, hogy nem lehet folytatása.
Az én kapcsolatom még nem fejeződött be és addig én sem tehetek azt, amit akarok.
Mielőtt elment még egy kis ideig élveztük egymást. Ölelkeztünk és csókolóztunk, semmi több, aztán néztük a csillagokat a szúnyoghálós ablakon keresztül az éjszakában. Elment, szomorúan és vissza-vissza nézett, miközben arra gondoltam, miért van az, hogy én is fenntartással vagyok irányába? Mi az, ami visszatart és emiatt nem indultam be rá, és nem akarom a folytatást. A szégyen vajon, hogy kitudódik? Vagy a bűntudat, hogy ilyen könnyen adom oda magam egy majdnem idegennek? A férfi, aki a fiatalsága miatt akár a fiam is lehetett volna? Vagy a büszkeségem? Mi lehet ennek az oka?
Több hónap telt el azóta, hogy utoljára láttam
Hazafelé tartottam éppen, amikor feltűnt a kanyarban. Megálltam. Beszélgettünk. Már nem dolgozott annál a családnál, hogy hol él, nem kérdeztem. Meghívtam egy italra a közeli krimóba. Kifizettem a számlát és azt mondtam gyere el hozzám. Nem kérdezte miért, csak jött és én eltöltöttem vele egy éjszakát.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ezt írod a hsz-ben: "Ez nem egy lakás, hanem egy kis szoba a kertben."
Ezt írod a cikkedben: "Kifestette nekem a kis házat és készített egy ablakkeretet, szúnyoghálóval."
Szóval az egyik helyen ahol piszkosul kihasználták, enni inni kapott, és szállást.
Nálad viszont sokkal többet. Az ölébe ültél, hogy érezze, ő több annál, minthogy csak enni inni és szállást adjanak neki.
Szóval nálad se kaja, se pia, se szállás csak meló, és ücsülés az öledben.De viszont kinézhetett a szúnyog hálóján keresztül.
Most akkor írd azt, hogy ez egy kitalált a történet.
Ölcsi
Tamás
Tamás
Nekem ő nem volt idegen. Igen több volt annál, ezért akartam, hogy tudja. Érezze. És néztük a csillagokat. Ennyi történt. Másnap meg ment a cikizés.
Jó nem kitalált, de olyat én nem is szoktam. :-)
Puszi,
Éva
Ezt írod a cikkedben: "Kifestette nekem a kis házat és készített egy ablakkeretet, szúnyoghálóval."
Szóval az egyik helyen ahol piszkosul kihasználták, enni inni kapott, és szállást.
Nálad viszont sokkal többet. Az ölébe ültél, hogy érezze, ő több annál, minthogy csak enni inni és szállást adjanak neki.
Szóval nálad se kaja, se pia, se szállás csak meló, és ücsülés az öledben.De viszont kinézhetett a szúnyog hálóján keresztül.
Most akkor írd azt, hogy ez egy kitalált a történet.
Ölcsi
Tamás
Tamás
Évike,
magadra vetted az összes erkölcsös és erkölcstelen gondolatom. :)
Ne azonosulj a cikkel, a sajáttal sem.
A határtalan fantáziád játszott most veled. Lehet, akkor is. :)
Én is szoktam szívességet kérni. Egy szombat este átkopogtam a pincér szomszédomnak egy üveg vörös borral, ugyan lenne szíves kibontani.
Keresve sem találnék alkalmasabb, szakmailag képzettebb szolgáltatót a feladatra. Még szerencse, hogy nem volt otthon.
Mit gondolt volna szombat este, az ajtóban látva engem egy üveg borral?
-Ej, ez a szomszédasszony, még egy dugó húzatásért is átjönne, szívességet kérni.
Zsöti
Te annyira nem érted, vagy nem akarod érteni? :-)
Éva
Kedves Zsötem!
Első hsz-edben még azt mondtad egészségemre, mármint az egy éjszakát.
És, hogy miért nem lett ebből több, ha jól működött. A kémia nincs korhoz kötve, stb. :-)
Erre a válaszom igen egyszerű, mert nem akartam, több okból sem.
Tamás hsz-e után - érdekes - megváltozott a véleményed. Már arról beszélsz, hogy "az üzletben nem érdemes belekeverni az erotikát". Azért mert ezt a kocsmáros ismerősöd mondta? :-)
Ki mondta, hogy ez üzlet volt. Egyszerű szívesség, mint mondtam Tamásnak is. Én is szívességet tettem azzal, hogy foglalkoztam egy kicsit vele. Pusztán érzelmi alapon. :-)
Hogy mi erkölcsös, vagy mi nem, ugye nem akarod itt megmagyarázni. :-)
Ha olvasod az írásomat és miért ne tennéd, akkor ne azonosítsd kérlek a cikk írójával. Lehet a fantáziám szülötte.
Minden lehetséges, de a határokat sok minden megváltoztathatja, jobbra vagy balra. Attól függ kinél, mi a határ.
Pussz,
Éva
magadra vetted az összes erkölcsös és erkölcstelen gondolatom. :)
Ne azonosulj a cikkel, a sajáttal sem.
A határtalan fantáziád játszott most veled. Lehet, akkor is. :)
Én is szoktam szívességet kérni. Egy szombat este átkopogtam a pincér szomszédomnak egy üveg vörös borral, ugyan lenne szíves kibontani.
Keresve sem találnék alkalmasabb, szakmailag képzettebb szolgáltatót a feladatra. Még szerencse, hogy nem volt otthon.
Mit gondolt volna szombat este, az ajtóban látva engem egy üveg borral?
-Ej, ez a szomszédasszony, még egy dugó húzatásért is átjönne, szívességet kérni.
Zsöti
Első hsz-edben még azt mondtad egészségemre, mármint az egy éjszakát.
És, hogy miért nem lett ebből több, ha jól működött. A kémia nincs korhoz kötve, stb. :-)
Erre a válaszom igen egyszerű, mert nem akartam, több okból sem.
Tamás hsz-e után - érdekes - megváltozott a véleményed. Már arról beszélsz, hogy "az üzletben nem érdemes belekeverni az erotikát". Azért mert ezt a kocsmáros ismerősöd mondta? :-)
Ki mondta, hogy ez üzlet volt. Egyszerű szívesség, mint mondtam Tamásnak is. Én is szívességet tettem azzal, hogy foglalkoztam egy kicsit vele. Pusztán érzelmi alapon. :-)
Hogy mi erkölcsös, vagy mi nem, ugye nem akarod itt megmagyarázni. :-)
Ha olvasod az írásomat és miért ne tennéd, akkor ne azonosítsd kérlek a cikk írójával. Lehet a fantáziám szülötte.
Minden lehetséges, de a határokat sok minden megváltoztathatja, jobbra vagy balra. Attól függ kinél, mi a határ.
Pussz,
Éva
Kedves Tamás!
Kevés időt szántál rá, valószínű elkerülte a figyelmedet.
Lehet ez egy mese, fikció, nem kell feltétlen azonosulni a cikk írójával.
Ez nem egy lakás, hanem egy kis szoba a kertben.
Olykor az érzés, amit adunk egymásnak több.
Nem lehet mindent pénzben mérni.
És még annál is több, ami utána volt, pusztán egy érzésnél.
Nem kamatnak hívják.
Éva
A naplómban ("Megérte?") még febr.16-án így írtál erről a születendő cikkedről:
"Akkor én is elmondom, velem hogy esett meg ez a dolog, ami annyiban más, mint a tiéd, hogy az sajnos nem fikció."
Akkor ez most mese, vagy (sem)mise? :)
Nálam az asztalos fiatalember ügyködött, szorgoskodott, már a saját órabérét licitálva alul, elvégre egy fiatal menyecskének boldogan dolgozik akár ingyen is, de nem azé' - mondta.
Megkapta a bért, borravalót, kávét, üdítőt. Viszont látásra!
Tavaszodik, jön az üzenet: nincs a ház körül segíteni való, nagyon szívesen, bármikor. De nem félre érteni, nem azé'...
Az üzletbe nem érdemes belekeverni az erotikát.
Egy kocsmáros ismerősöm mondta: az alkalmazottal nem kefélünk, mert elszemtelenedik. :)
Zsöti
Gondolom a pasi élvezte azt, hogy kifestette a lakásodat.
Nem mérjél kétféle mércével. Te sem adtál egy fityinget, meg a másik sem.
Ami később történt az volt a kamat?
Kevés időt szántál rá, valószínű elkerülte a figyelmedet.
Lehet ez egy mese, fikció, nem kell feltétlen azonosulni a cikk írójával.
Ez nem egy lakás, hanem egy kis szoba a kertben.
Olykor az érzés, amit adunk egymásnak több.
Nem lehet mindent pénzben mérni.
És még annál is több, ami utána volt, pusztán egy érzésnél.
Nem kamatnak hívják.
Éva
Kedves Tamás!
Vannak dolgok, amiért nem fizetünk. Az vagy szívesség, vagy élvezet.
Válogathatsz. :-)
Éva
Nem mérjél kétféle mércével. Te sem adtál egy fityinget, meg a másik sem.
Ami később történt az volt a kamat?
Kedves Zséva!
Nagyon szomorú emberi sorsot mutattál be. Szegény pasit kihasználták, dolgoztatták, és nem kapott érte pénzt.
Apropó pénz! Hiába keresem, nem látom, hogy te adtál volna neki pénzt a munkájáért?
Lehet, hogy dolgozott is, és megdolgozott is? :-) ? ? ?
Tamás
Vannak dolgok, amiért nem fizetünk. Az vagy szívesség, vagy élvezet.
Válogathatsz. :-)
Éva
Nagyon szomorú emberi sorsot mutattál be. Szegény pasit kihasználták, dolgoztatták, és nem kapott érte pénzt.
Apropó pénz! Hiába keresem, nem látom, hogy te adtál volna neki pénzt a munkájáért?
Lehet, hogy dolgozott is, és megdolgozott is? :-) ? ? ?
Tamás
jól tetted, egészségedre. Mármint azt az egy éjszakát.
Miért nem lett több, ha működött? A postás is kétszer csenget. :)
A kémia nincs korhoz kötve, mondjuk egy kis településen adódhatnak ebből problémák.
Köszönöm, hogy leírtad.
Puszil Zsötem