Élet a kasszasoron
2015. november 8.
Amikor nyár végén munkát kerestem és szerencsémre találtam is, mondhatnám, nem igazán voltam felkészülve arra, ami egy gyorsétteremben fog várni. Szeretem az embereket, szeretek velük foglalkozni, oké, fog ez menni, minden mást meg lehet tanulni.
Kaptam egy zseniális főnököt, kedves és segítőkész helyettesekkel, úgy tűnt, az első napi meleg fogadtatás nem csak beetetés, ez egy ilyen csapat. Megláttam a kolléganőket, jött az első sokk, no, kislányok, gondoltam, megjött öreganyátok, az átlagéletkor körülbelül tizenkilenc év, mától kezdve mindenki csókolommal köszön, azt jóidőt, majd csak lesz valahogy. Újra vissza kellett rázódni a korai felkelésbe, vonatozásba. Aki engem ismer, tudja, hogy az első kávéig senki ne szóljon hozzám, utána is csak óvatosan, hát még a hideg őszi reggeleken kimenni a házból…ekkor ért a második sokk, lesz ez még így se.
Kipenderítettek a kasszasorra, annyi információ zúdult rám, hogy biza volt egy pont, amikor azt mondtam, én erre nem leszek képes, közel a negyvenhez az én agyamnak erre már nincs kapacitása, sem befogadni, sem feldolgozni nem lehet ennyi mindent.
Láttam az oktatóm kezét, amint fénysebességgel száguldott a pénztárgép monitorján, én meg úgy kapkodtam a fejem, mint egy fanatikus szurkoló a Federer-Nadal döntőn, harmadik sokk, na, ezt aztán tényleg soha a büdös életben nem teszem magamévá, ezt lehetetlen, a kolléganő tuti egy ufó vagy bármilyen más nem emberi teremtmény, ha képes volt ezt mind megtanulni, sőt, oktatni is. Milyen menü, milyen kosár, hol is vagyok, mi ez a rengeteg ember a pult másik oldalán, miért nem esznek otthon és mit is keresek én itt? Mi ez a sok szabály, biztonság, higiénia, felsorolni se kevés. Miattam aztán ne menjen csődbe az étterem, pucoljunk el, amilyen hamar csak lehet.
Mégis maradtam, valami ott tartott, talán a biztatás, a bátorítás, a jó szó, amit kaptam minden irányból. Higgyétek el, éltem már eleget ahhoz, hogy ezek ne üres szavaknak tűnjenek. Van, hogy egyetlen mosoly, egyetlen gesztus hegyeket tud megmozgatni, úgy érzed, megmásznád a Mount Everest-et, átúsznád a jeges Dunát, de hosszában, szóval, maradtam és adtam még egy esélyt az agyamnak.
Aztán szép lassan belejöttem, már nem tűnt egy őskáosznak a pénztárgép, kezdett fölszállni a homály, úgy éreztem, a helyemen vagyok.
Tudom, hogy néha hibázom, biztos, hogy sok mindent kell még tanulnom, de a lelkesedésem töretlen. Rég túltettem magam azon, hogy a csapat fele a fiam vagy lányom lehetne, ők sem néznek már furcsán a ráncaimra, egyszóval, azt hiszem, sikerült beilleszkednem.
Persze, vannak napok, amikor a hátam közepére nem kívánok egyetlen vendéget sem, hát még ezret. Van, amikor semmi nem sikerül, ügyetlennek érzem magam és sírni tudnék, mert nem akarok csalódást okozni, de ezek a hangulatok, mint a reggeli pára, úgy szállnak el az éjszaka jótékony takarója alatt.
Másnap megint felveszem a munkaruhát, feltűzöm a hajam, tollat a kézbe és nem azért mosolygok, mert ezt várják el, hanem azért, mert szívből szeretek a pult belső oldalán állni.
- Anubis -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
szia Anubisz drukkolok, hogy találj egy jobb melóhelyet.
Szia, Tündérke!
Kicsit mosolygok magamban, mert úgy írsz a közel negyven évedről, mint egy idős ember ...Most vagy a legszebb korban, ezt majd akkor fogod megtuni, amikor valóban idős leszel.
Egy új munkahely mindig egy kicsit újrakezdés is. Istenem, hányszor kell újrakezdeni! Persze, hogy bizonytalankodunk, félünk, ki az, aki nem ezt teszi? De,-hogy a kezdeti nehézségeket hogyan győzöd le, az már rajtad múlik. Nem is tudod, milyen szerencséd van, hogy megértéssel, segítő-szándékkal találkoztál. Mert legtöbbször egyedül kell megvívni a "csatát"...
Bizonyítottad már, hogy kedves vagy, odafigyelő, szereted az embereket. Menni fog, tudom és sok sikert kívánok Neked!
Puszi
Nem adom fel! :))
Puszillak szeretettel! :)
Hajrá Tündérke!
Látod itt is neked szurkolunk.Kívánok sok sikerélményt.Vedd fel a szépséges mosolyod,mutasd meg nekik hogy nem vagy akárki!
Puszi
<3
Szia Anubis!
Öröm téged olvasni, főleg, mert eszembe juttattad a kezdeti nehézségeimet, amikor eltört nálam a mécses... később ezt úgy hidaltam át, amikor nagyon beszorítottak a sarokba, hogy kértem öt percet... ennyi kellett ugyanis, hogy térüljek-forduljak egyet a teraszig és vissza, aztán újra nekiveselkedtem... szerettem a kihívásokat és a végére annyira belejöttem, hogy az addig bonyolultnak hitt gépek sem okoztak problémát... Csak így tovább!
Puszi
Neked is puszi!
Kedves Anubis!
Minden kezdet nehéz, de látod, megoldódnak a dolgok és belerázódsz a mindennapi mókuskerékbe. Hamarosan eljön az idő, amikor az egész rutinná válik.
Hajrá! Fel a fejjel!
Puszi: Yolla
Nem vagyok elkeseredve, sőt! :) átlendültem a kezdeti nehézségeken, már nagyon élvezem a munkát!
Puszi!
Most látlak, Virág!
♥ ♥ ♥ ♥
Kicsit mosolygok magamban, mert úgy írsz a közel negyven évedről, mint egy idős ember ...Most vagy a legszebb korban, ezt majd akkor fogod megtuni, amikor valóban idős leszel.
Egy új munkahely mindig egy kicsit újrakezdés is. Istenem, hányszor kell újrakezdeni! Persze, hogy bizonytalankodunk, félünk, ki az, aki nem ezt teszi? De,-hogy a kezdeti nehézségeket hogyan győzöd le, az már rajtad múlik. Nem is tudod, milyen szerencséd van, hogy megértéssel, segítő-szándékkal találkoztál. Mert legtöbbször egyedül kell megvívni a "csatát"...
Bizonyítottad már, hogy kedves vagy, odafigyelő, szereted az embereket. Menni fog, tudom és sok sikert kívánok Neked!
Puszi
Látod itt is neked szurkolunk.Kívánok sok sikerélményt.Vedd fel a szépséges mosolyod,mutasd meg nekik hogy nem vagy akárki!
Puszi
Öröm téged olvasni, főleg, mert eszembe juttattad a kezdeti nehézségeimet, amikor eltört nálam a mécses... később ezt úgy hidaltam át, amikor nagyon beszorítottak a sarokba, hogy kértem öt percet... ennyi kellett ugyanis, hogy térüljek-forduljak egyet a teraszig és vissza, aztán újra nekiveselkedtem... szerettem a kihívásokat és a végére annyira belejöttem, hogy az addig bonyolultnak hitt gépek sem okoztak problémát... Csak így tovább!
Puszi
Minden kezdet nehéz, de látod, megoldódnak a dolgok és belerázódsz a mindennapi mókuskerékbe. Hamarosan eljön az idő, amikor az egész rutinná válik.
Hajrá! Fel a fejjel!
Puszi: Yolla