Élet | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:57
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
20:30
Ilona új cikket töltött fel

Élet

2018. június 10.

Vissza a naplóhoz

A faluba, csak az istentisztelet idejére mehettünk.
Ezt is csak azért, mert a Tiszteletes Úr ráparancsolt nyájára.
A nyáj béget. Nem egyenként hanem kórusban.
Elfelejtve Jézust, aki Isten báránya.
Igaz, teljesen külön voltunk választva a többiektől. Megbélyegzettek kiközösítettek voltunk.
Még jó hogy a boszorkány üldözés ideje már lejárt, mert máglyán végeztük volna.
A falubeli asszonyok, így is boszorkányt kiáltottak.
A Tiszteletes áldást osztó keze sem érintett minket, Isten kegyelmét ránk nem akarta pazarolni.
Amiért mégis ott lehettünk a templomban, hogy dörgedelmes beszédei, még jobban szétválasszák a jót – a falu népe, a rossztól- mi.
Nem voltunk rosszak. Anyám s Apám, csak tanultak, okosak, sok dolgot értő, jó emberek voltak.
Megélhetésünk miatt, apám, külhonban, illetve nagyobb városokban próbált szerencsét.
Paloták erkélyei, házak kerítései is őrizték a kovácsmester keze munkáját.
Az ünnep épp otthon érte.
Anyám ismerte a természet áldásos titkait, hogy fűben- fában orvosság van.
Bátyámat, kishúgomat s engem, igyekezett-igyekeztek, mindenre, jóra is hasznosra is, szépre is megtanítani.
Másként nevelkedtünk, mint a korunkbeliek.
Mást tartottunk fontosnak- az Emberre, mint isteni eredetű, szabad, gondolkodó lényre tekintettünk, ki harmóniában él önmagával s a természettel.
Másképp néztük a világot- tiszteltünk mindent ami élet, tudtuk hogy az itt eltöltött idő ajándék, s hogy elsősorban rajtunk múlik hogy élünk, kik vagyunk, mivé leszünk.
Nem voltunk rosszak, én sem voltam az.
..........
A fiú szerette, nagyon szerette azt a lányt.
A lány önmagát adta, s magába fogadta a fiút.
Ember István fia sosem kérhette volna feleségül a lányt
Tudta ezt a lány is és a fiú is.
Ember István fiának meg kellett tagadnia a megesett lányt.
A megesett lánynak kútba kellett volna ölnie magát, hogy ne hozzon szégyenbe senkit.

A lány, nem ölte meg magát, hanem várta gyermekének világrajövetelét.
A lány és családja, akiket amúgy sem tartottak maguk közül valónak, így lettek megbélyegzettek kiközösítettek.
..........

A Tavasz új év kezdetére készülődtünk.
A falu lakói Húsvétra. A böjtöt szigorúan betartották, nehogy ki legyenek beszélve valamelyik kedves szomszéd-rokon által, és a misén ki legyenek prédikálva.
Voltak persze azok is, kiket őszinte hit vezérelt.
Mi is tartottuk a böjtöt. A böjt felkészülés, várakozás, -az önuralom bizonyítéka is - hogy test és lélek tisztán tudja fogadni a fényt
A természetben a megújulás fényét, az emberben az öntudat fényét.
..........
Nagypénteken szótalan vízzel mosdottunk meg a patakban.
A Nagyszombati örömünnep, este a tűzszenteléssel kezdődött. Az akkor fehér ruhát viselő tiszteletes megszentelte a tüzet, s a megszentelt tűzzel gyújtotta meg a Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyákat.
Az esti körmeneten mi már nem vettünk rész.
A máglyánk tüze mellett adtunk hálát a Teremtőnek, az újrakezdődő éledésért, azért a körforgásért, ami az élet – a mulandóságban benne rejlik a halhatatlanság.
Az új tűz égett már tűzhelyünkben is...
........
A koldust kiűzték a faluból, sehol nem kapott egy jó szót sem, a megszentelt ételekből egy falatot sem.
A koldus a mi asztalunkhoz lett vendégnek hívva.
..........
Öreg vagyok már nagyon, megéltem világégést, háborút, rosszat és jót, halált és születést, szülőföld elhagyását, új haza keresést ...
Most nem is a régi szokásokról akartam neked mesélni gyermekem...
Öreg vagyok, már nagyon öreg, nem is tudom miről akartam mesélni ...
... talán csak annyit, hogy a világ fényből van, a fény pedig nem más mint Istenfia Élet.
... világ világa, virágnak virága...
.........
Tudom már kedvesem.... nagyanyád született akkor húsvétkor
..........

Az új tűz forralta már a vizet.
Hosszú órák vajúdása után, sírt fel a gyermek.
Húsvét vasárnap éjszakáján, új élet született.
Az én lányom.
..........

A falubeliek már tudták, világra jött a szégyen bizonyítéka.
Ők -fattyúról, szégyenről, bűnről beszéltek.
Mi-ajándékról, az élet csodájáról, Boldogasszony áldásáról beszéltünk.
..........
Húsvét után jött el a találkozás napja.
Ember István fia, megtagadta apját.
......

Ember István fia, Ember József, gyermeke anyjának ölébe helyezte a bocsánatkérés szimbólumát,az aranyeső ágat.
Ember József a magasba emelte elsőszülött leányát, az Atyaisten és Boldogasszony áldását kérte a gyermekre Gyöngyvirágra, s mindnyájunkra.
Először csak egy fénysugár szökkent be az ablakon, azután fényár borította be a szobát.

- Gaya -

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: