Elkéne a segítség...
2015. május 10.
Nehezen szánom rá magam, de belátom, egyedül nem fog menni... már csak egy a kérdés, ki lesz az a bátor, tettre kész, önfeláldozó, vállalkozó személy, aki a "semmiért egészen" képes lesz felmászni az általam már nem igazán kedvelt létrám felső fokára...
Kérdésem: Miért nem hoz magával létrát?
Még rá sem lépett, én máris azon gondolkodom, hogyan fogok elsősegélyt nyújtani, ha mégsem sikerülne "feljutni a csúcsra"...
Aki azt gondolja, könnyű helyzetben van, mint jómagam, az nagyot téved... A kiinduló pont sem könnyű, hát még az oda vezető út, a végeredmény?..., ezért aztán a gondviselésre bízom magunkat, jobban mondva, őt...
Bátor vállalkozó, ha azt hiszi... hát igyekszem megóvni minden bajtól, ezért alaposan körülírom a problémát, abból még baleset nem származott, legfeljebb kétszer is meggondolja hová lép...
Majrés vagyok, alapból, de "félelem nélkül" semmi sincs... Meg kell tehát próbálni még azt is, ami lehetetlen, hogy megtanuljuk: "hogyan kerülhetünk az életnek nevezett játszmában a vesztesről a nyerő oldalra?"... röviden, a csúcsra.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
A létrán, Évikém, a létrán...Ezen a néhány fokon még én is a csúcsra érnék, de ha a lábam kicsit jobb lenne és -10 év, még fel is ugornék...
De van a kertemben egy 20 méteres fenyő, amit ki kellene vágni, ott már én is gondolkodnék...:-)
Éppen az ezüstfenyőm érdekében és a házikó védelmében eljött az ideje, hogy a diófám egy vastag ágát, ami elérte, és észrevétlenül benőtte magát a hullámpalába, kikanyarítva belőle egy darabot végre valaki levágja...
Vállalkozó már van rá, de én mégis aggódom a kivitelezés biztonságát illetően...
De van a kertemben egy 20 méteres fenyő, amit ki kellene vágni, ott már én is gondolkodnék...:-)