Elment Gombóc
2015. július 21.
Reggel nyolckor hívott Péter, aki a kutyáinkat eteti, hogy baj van, menjek haza, mert Gombóc nem mutatkozik és Zsömi is nagyon bánatos.
Beültem a kocsiba és irány haza.
Sajnos, Péter sejtése igaznak bizonyult, tacskónk már más szférában kergette a lánykutyákat.
Emlékszem, 1994. nyarán, a Labrador Zsemle kutyánk hathetes volt, Apukám minden nap játszott vele legalább egy órát, eldobta a labdát, a kutyus meg visszahozta. Ha elunták a játékot, akkor Zsemle Apu ölében szunyókált, míg papa kinn a verandán olvasott.
A nyaralók strandra menet tömegesen vonultak el a házunk előtt, és a kisgyerekek gyakran megálltak megcsodálni Zsemlét. Többek között ott nyaralt egy házaspár, hároméves kisfiukkal, aki egyszer csak egy apró szőrgombóccal vonult, ő volt Gombóc. Egy hét múlva becsengettek hozzánk, és a szülők előadták, hogy találták a kiskutyát, nem tudják magukkal vinni, ezért nekünk adnák, mert látják, mennyire jó dolga van a Labrador gyereknek.
Azért neveztük Gombócnak, mert egy tenyeremben elfért és széle-hossza azonos volt. Persze, hogy nem talált kutya volt, ahhoz túlságosan jól tápláltnak bizonyult.
Élénk, kajla kiskutya volt, hatalmas hanggal, állandóan megugatott minden idegent. Bezzeg Zsemle csak nézelődött, csóválta a farkát, és maximum vigyorgott. Hanem Gombóc megtanította ugatni.
Hiányzik nekem Gombóc, de Zsöminek még jobban.
Néha vakkants ránk, Gombóc, onnan a felhő széléről.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnálom Gombócot! :-(
Nagyon lehet őket szeretni...
Ez a nagy meleg egyformán elviselhetetlen ember és állat számára...
Puszi
Puszi: Yolla
Végtelenül sajnálom a kutyádat, Yolla! Ezek az állatok egy idő után családtagokká válnak. A meleg viselte meg. Én is állandó reszketésben vagyok, már 12 éves a kutyám, most szinte állandóan fekszik, időnként vizesruhával átdörzsölöm, mert valami oknál fogva, talán a kor miatt a fürdétől retteg. De látom, hogy szenved.
Yollám, én már az életem el sem tudom képzelni nélküle, ennek ellenére az ember szkizofénné válik, mert ugyanakkor imádkozom, mégis ő menjen el előbb, hogy öregségére ne kerüljön az utcára...
Puszi
Puszi
Nagyon a szívünkhöz nőlnek és nagyon tudnak aztán hiányozni.Én is féltem a sztafi keverék öreguramat.Ezt az időt az állatok is megszenvedik.Minden nap fellocsolom a kenelt,hogy el tudjon vonulni hűsölni,de néha már alig áll a lábán szegénykém.A kicsi meg nem akar a házból kimozdulni,idebent ténfereg.
Yollám,sajnálom Gombócodat!
Puszi
Puszi: Yolla
Yollám,sajnálom Gombócodat!
Puszi
Yollám, én már az életem el sem tudom képzelni nélküle, ennek ellenére az ember szkizofénné válik, mert ugyanakkor imádkozom, mégis ő menjen el előbb, hogy öregségére ne kerüljön az utcára...
Puszi
Nagyon lehet őket szeretni...
Ez a nagy meleg egyformán elviselhetetlen ember és állat számára...
Puszi