élmény
2013. október 20.
Élmény vissza-vissza térni, ez az ami állandó sajna, vagy hál Isten itt nem változik semmi sem. kellemes szép estét mindenkinek.
A bejegyzést írta: maresz058
2013. október 20.
Élmény vissza-vissza térni, ez az ami állandó sajna, vagy hál Isten itt nem változik semmi sem. kellemes szép estét mindenkinek.
A bejegyzést írta: maresz058
Online felhasználók:
Csevegő partnerek:
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: zsoltne.eva
Tudod Maresz másnak is élmény ide vissza-visszatérni. Én is naponta teszem meg ugyanazt, mint Müszélia és nem bánom. Lehet, hogy ezt nem eléggé tudom kifejezni. Nem úgy, ahogy mások. Nem fogalmazom, pl. úgy mint te, vagy ahogy szerencsésebb lenne, szerinted. Ugyan, ez senkiről sem mondható el egy az egyben, de elfogadom az ész érveket. Van, amin lehet, és van amin nem, változtatni. Nem vagyunk egyformák, mint ahogy a fogalmazásunk sem az.
Nálad sem mindig jön le, amit mondani szeretnél, pedig igyekszel kifejező lenni. Burkoltan még bántani is képes vagy. Bár nem ezt akartad eredetileg, feltételezem...
A baj az, hogy képtelenek vagyunk - és ez mindenkire értendő - belátni, hogy vannak dolgok, amin nem lehet változtatni.
Mint, ahogy nem lehet ráerőltetni senkire a saját véleményünket, akaratunkat. Legfeljebb tudomásul venni, hogy másnak meg más ugyanazzal a jelenséggel, helyzettel kapcsolatban a véleménye. Mindez attól is függ, honnan nézzük? Más az érintett és megint más egy szemlélődő részéről...
A lényeg, hogy mit is szeretnénk? Ha békét, arra mindig is hajlottam. De ez mindenkire egyformán kellene vonatkozzon. Különben csak üres szólam...
A véleményünket Te is Én is , elmondhatjuk ugy is hogy azzal nem mondjuk nyíltan, vagy búrkoltan a másiknak, hogy nincs igaza, mert lehet, hogy az van csak mi látjuk, vagy gondoljuk másképp. Igazad van Én is tudok gonoszkodni, bántó lenni, de ebben mindig benne van," az akarok lenni" és mindig olyankor teszem amikor, vélt, vagy valós sérelmemet akarom "ugymond megtorolni". A béke nagyon nehéz dolog, főleg ha van valaki aki mindig önmagát helyezi előtérbe. (ezt most érts a legjobb szándék jeleként). ha a válaszoddal ujra valami félremagyarázattal jönnél akkor részemről ezt lezártnak tekintem, ha képes vagy átlépni bizonyos dolgokon, és van türelmed akkor valamikor még folytathatjuk. Te magad írod,"különben csak üres szólam"
Válasz erre: emillio
Akkor tessék írásjeleket használni
az általad elképzelt helyen, és módon!
Hiszen Te tanultál szabályosan írni, és
erről a tényről iskolai bizonyítványod van!
Vagy tévednék?
Hangsúlyra?
Válasz erre: zsoltne.eva
A hangsúly az utóbbin van. :-)
az általad elképzelt helyen, és módon!
Hiszen Te tanultál szabályosan írni, és
erről a tényről iskolai bizonyítványod van!
Vagy tévednék?
Válasz erre: emillio
Már csak az a kérdés, hogy
" Nem elég?"
vagy
"Nem! Elég!"
" Nem elég?"
vagy
"Nem! Elég!"
Válasz erre: Sanda
És ezt nem lehet elégszer mondani:-)
Válasz erre: zsoltne.eva
Tudod Maresz másnak is élmény ide vissza-visszatérni. Én is naponta teszem meg ugyanazt, mint Müszélia és nem bánom. Lehet, hogy ezt nem eléggé tudom kifejezni. Nem úgy, ahogy mások. Nem fogalmazom, pl. úgy mint te, vagy ahogy szerencsésebb lenne, szerinted. Ugyan, ez senkiről sem mondható el egy az egyben, de elfogadom az ész érveket. Van, amin lehet, és van amin nem, változtatni. Nem vagyunk egyformák, mint ahogy a fogalmazásunk sem az.
Nálad sem mindig jön le, amit mondani szeretnél, pedig igyekszel kifejező lenni. Burkoltan még bántani is képes vagy. Bár nem ezt akartad eredetileg, feltételezem...
A baj az, hogy képtelenek vagyunk - és ez mindenkire értendő - belátni, hogy vannak dolgok, amin nem lehet változtatni.
Mint, ahogy nem lehet ráerőltetni senkire a saját véleményünket, akaratunkat. Legfeljebb tudomásul venni, hogy másnak meg más ugyanazzal a jelenséggel, helyzettel kapcsolatban a véleménye. Mindez attól is függ, honnan nézzük? Más az érintett és megint más egy szemlélődő részéről...
A lényeg, hogy mit is szeretnénk? Ha békét, arra mindig is hajlottam. De ez mindenkire egyformán kellene vonatkozzon. Különben csak üres szólam...
Mármint a békét és a szeretetet először magunban kell érezni.
Válasz erre: zsoltne.eva
Tudod Maresz másnak is élmény ide vissza-visszatérni. Én is naponta teszem meg ugyanazt, mint Müszélia és nem bánom. Lehet, hogy ezt nem eléggé tudom kifejezni. Nem úgy, ahogy mások. Nem fogalmazom, pl. úgy mint te, vagy ahogy szerencsésebb lenne, szerinted. Ugyan, ez senkiről sem mondható el egy az egyben, de elfogadom az ész érveket. Van, amin lehet, és van amin nem, változtatni. Nem vagyunk egyformák, mint ahogy a fogalmazásunk sem az.
Nálad sem mindig jön le, amit mondani szeretnél, pedig igyekszel kifejező lenni. Burkoltan még bántani is képes vagy. Bár nem ezt akartad eredetileg, feltételezem...
A baj az, hogy képtelenek vagyunk - és ez mindenkire értendő - belátni, hogy vannak dolgok, amin nem lehet változtatni.
Mint, ahogy nem lehet ráerőltetni senkire a saját véleményünket, akaratunkat. Legfeljebb tudomásul venni, hogy másnak meg más ugyanazzal a jelenséggel, helyzettel kapcsolatban a véleménye. Mindez attól is függ, honnan nézzük? Más az érintett és megint más egy szemlélődő részéről...
A lényeg, hogy mit is szeretnénk? Ha békét, arra mindig is hajlottam. De ez mindenkire egyformán kellene vonatkozzon. Különben csak üres szólam...
Mármint a békét és a szeretetet először magunban kell érezni.
Válasz erre: Tündér
Szia Maresz!
Üdv. újra a fedélzeten és igazad van, csak pozitívan! :)
Pussz,
Tündér
Néha azért segíthetnél azoknak, akiknek ez mégsem olyan egyszerű. Én is szeretném itt jól érezni magamat. :-)
Puszi,
Éva
Válasz erre: maresz058
Szia!
Talán kicsit negatív vagy, változni soha nem kédő, de sok idő kell ahhoz hogy mások is elhiggyék a változást, tudod sokszor sokat kell bizonyítani, ... bizonygatni, és mindenben meg kellene találni a jót, a pozítívumot. Szükségtelen mindenben a "kukacot keresni". fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen, ha meg nem megy akkor kerűljük a konfliktusokat, és minden sokkal jobban sikerűlhet.
"pl. vagy csak úgy tesz mintha"- tudod ez nem egy szerencsés megfogalmazás!
monhattad volna azt is "vannak köztünk olyan szerencsések.. mintpl: .... aki sokszor jelen tud lenni, " ha azt érzed a kutya sem figyel rád, akkor annak biztosan oka van. Nem bántásképpen, de nem lehet mindig a múltra hivatkozni, most a jelenben élünk, de a jelent a múltunk nagymértékben befolyásolja irányítja, talán itt kellene az egyensúlyt megtalálni.
Nálad sem mindig jön le, amit mondani szeretnél, pedig igyekszel kifejező lenni. Burkoltan még bántani is képes vagy. Bár nem ezt akartad eredetileg, feltételezem...
A baj az, hogy képtelenek vagyunk - és ez mindenkire értendő - belátni, hogy vannak dolgok, amin nem lehet változtatni.
Mint, ahogy nem lehet ráerőltetni senkire a saját véleményünket, akaratunkat. Legfeljebb tudomásul venni, hogy másnak meg más ugyanazzal a jelenséggel, helyzettel kapcsolatban a véleménye. Mindez attól is függ, honnan nézzük? Más az érintett és megint más egy szemlélődő részéről...
A lényeg, hogy mit is szeretnénk? Ha békét, arra mindig is hajlottam. De ez mindenkire egyformán kellene vonatkozzon. Különben csak üres szólam...
Üdv. újra a fedélzeten és igazad van, csak pozitívan! :)
Pussz,
Tündér
Válasz erre: zsoltne.eva
Neked is kellemes, szép napot! :-)
Az is jó, ha néha-néha ránk biccentesz. Mi változna? Ha magunk sem tudunk változni. Változtatni meg senki nem akar... A ma reggelt nézve is? Talán Müszélia az egyedüli kitartó, állandó jelenlévő, vagy csak úgy tesz, mintha... Ha csatlakozom a jelenlévőkhöz, mert úgy érzem, valaki egészen biztos éppen nem ezt szerette volna, olyan kifejező tud lenni alkalmanként... Ez van. Magam sem tudom mit kellene tenni? Vagy, ha vannak is sejtéseim, mit kellene tenni, a kutya sem figyel rá. Szóval dobd be magad! Hátha rád hallgatnak, neked sikerülne. :-)
Pussz,
Éva
Talán kicsit negatív vagy, változni soha nem kédő, de sok idő kell ahhoz hogy mások is elhiggyék a változást, tudod sokszor sokat kell bizonyítani, ... bizonygatni, és mindenben meg kellene találni a jót, a pozítívumot. Szükségtelen mindenben a "kukacot keresni". fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen, ha meg nem megy akkor kerűljük a konfliktusokat, és minden sokkal jobban sikerűlhet.
"pl. vagy csak úgy tesz mintha"- tudod ez nem egy szerencsés megfogalmazás!
monhattad volna azt is "vannak köztünk olyan szerencsések.. mintpl: .... aki sokszor jelen tud lenni, " ha azt érzed a kutya sem figyel rád, akkor annak biztosan oka van. Nem bántásképpen, de nem lehet mindig a múltra hivatkozni, most a jelenben élünk, de a jelent a múltunk nagymértékben befolyásolja irányítja, talán itt kellene az egyensúlyt megtalálni.
Az is jó, ha néha-néha ránk biccentesz. Mi változna? Ha magunk sem tudunk változni. Változtatni meg senki nem akar... A ma reggelt nézve is? Talán Müszélia az egyedüli kitartó, állandó jelenlévő, vagy csak úgy tesz, mintha... Ha csatlakozom a jelenlévőkhöz, mert úgy érzem, valaki egészen biztos éppen nem ezt szerette volna, olyan kifejező tud lenni alkalmanként... Ez van. Magam sem tudom mit kellene tenni? Vagy, ha vannak is sejtéseim, mit kellene tenni, a kutya sem figyel rá. Szóval dobd be magad! Hátha rád hallgatnak, neked sikerülne. :-)
Pussz,
Éva