Élménybeszámoló
2024. augusztus 11.
Fenntarthatóság kerteken innen és túl rendezvénnyel kapcsolatban
Petra és pár határozott követőm erős kényszerítésére jelentkeztem a versenyre, s ha már ő azt mondta, hogy minden versenyzővel találkozni akar a díjátadón, én ezt véresen komolyan is vettem. El kellett hagynom a komfortzónámat és kilépni a fényre.
Talán azzal kezdeném, hogy az enyhe maximalizmusomtól függetenül is tudom, hogy a kertem nem rossz a maga nemében, mert a növények szemlátomást jól érzik magukat, az állatok alattuk szintén, mégis meglepődtem, hogy helyezést értem el. Hogy miért? Mert nagyon sok szebb kert volt az enyémnél, és az enyémek se nem haszonkertek, se nem díszkertek, hanem a kettő különös és teljesen természetes vegyes házassága. Szóval meglepődtem, hogy megosztott első helyezett lettem az 500 m2 feletti haszonkertek kategóriában, összevonva a Zegzugos 6600m2 és a Himesi kertemet 1050m2.
Még ott, a díjátadón úgy az ember lánya igazán fel se fogta, hogy nyert, de amikor utána a faluban többen gratuláltak, akik követték az eseményeket, akkor már egészségesen büszke lettem magamra. Legalább egy hétig lebegtem a hatása alatt, ameddig újra meg újra beszédtéma volt az egész. Nehezen mutatom ki az érzéseimet, leginkább nem mutatom, aztán néha úgy tűnt, hogy más jobban örül neki, mint én. De úgy érzem, hogy a munkám eredménye, nem valaminek a vége (a versenynek igen), sokkal inkább valaminek a kezdete.
Ami a legjobb hozadéka volt a rendezvénynek, hogy olyan embereket láthattam és ismerhettem meg általa, akiket nagyra becsülök szakmailag és jó érzés volt, hogy emberileg is csak pozitív élményekkel és benyomásokkal gazdagodtam általuk. Direkt nem mondok neveket, aki tudja, érti. Olyanokkal találkozhattunk, akikkel talán soha, ha nincs a verseny. Külön boldogság, hogy az egyik tavalyi nyertes kertjében tölthettem az előző napot és éjszakát, mert busszal nem értem volna oda időben Himesházáról.
Amin változtatnék, hogy a következő alkalommal névtáblát javasolnék egyrészt azoknak, akik a Fb-on kertészeti blogot vezetnek, a blog nevével (is), hogy felismerjük egymást, mert utóbb sajnálkoztunk többen, hogy nem tudtuk, hogy ki kicsoda, pedig kölcsönösen követjük egymás oldalát, másrészt mindenkinek, mert úgy könnyebb kommunikálni.
És igazat kell adnom azoknak is, akik több rövidebb szünetet javasoltak, mert én se tudtam elképzelni, hogy hogyan fogok az izgága fenekemmel végigülni nyolc órát. Kemény volt. Mármint végigülni. Utána meg maj'meghaltam, de megérte!
A helyszínnel nagyon meg voltam elégedve, mert nem kellett végigizzadni az egész napot, a mosdó tiszta maradt végig, és legtöbbször ez minden, amire szükség van, hogy zavartalanul és odaadóan tudjunk figyelni, ha nem vagyunk kényes királylányok, de én parasztlány vagyok.
Az előadásokról: volt, ami közelebb állt az ember szívügyéhez, volt ami kevésbé, de az is hasznos volt. Volt több új dolog is. Nem volt olyan, amit ne gondolt volna az ember tovább, ne fűzött volna hozzá valamit, de a legjobb dolog mégis az volt, amikor ráeszméltél, hogy talán nem is mindig tudatosan, de jól csinálod a dolgokat. Nekem egyrészt nagyon pozitív volt a nyúltrágya elismerése, és a beteg nyulak diófa-, akáclevél és csicsóka általi erősítése, mert évek óta vegyes gyógyszénát gyűjtök nekik, és bizonyos növényekkel erősítem őket. Hogy a némakacsa jobb mint az indiai futó, ahhoz csak annyi mondandóm lett volna, hogy nagyon jó kotlósok a néma tojók, hamar el is ülnek, imádom a kiskacsák mosolygós szemét, de nem szeretem a kacsahúst, és így a második évre egy párból és annak utódaiból 150 némakacsám is lenne, akit nem szeretek sütve. Ja, ha évente csak 1x kotlanak. Az részletkérdés, hogy a néma gácsérok rondák, mert a szépség nézőpont kérdése és túl is van értékelve. Az indiaiak nem kotlanak el 15. eldugott tojás után, tavasztól őszig tojnak, kevert sütibe ideális, és kiscsibék takarmány-kiegészítésére is. És az nem vicces, amikor a második szomszéd hozza haza a házának tetejéről a némakacsa tojódat, hogy ez csak az enyém lehet. Mondjuk mégis vicces. Különben mindkettő fajta volt már és csípem őket, ha tele is f○snak mindent. Na, leragadtam a kacsáknál...
Mivel az előadások közben jöttek fel bennem kérdések és olyan tapasztalatok, amelyeket megvitattam volna szívesen, szuper lenne, ha interaktívabb lehetne néhány téma, nem előadás, hanem mondjuk egy vázlat alapján beszélgetés formában akár úgy is, hogy ennek van egy vezetője, aki tartja fő vonalat, de egymás gyakorlati tapasztalataiból épülhetünk. Összevethetnénk különböző tájegységek bevált módszereit.
Hogy szeretném-e, hogy legyenek a jövőben is hasonlók? Ez nem kérdés. Aminek szintén örültem, hogy azért elérhető távolságban volt a számonra, Debrecenbe azért nem indultam volna el, hiába szól úgy a dal, hogy Debrecenbe kéne menni pulykakakasért, mert abból is túl jól repül a parlagi fajta és elég nekem a fákon alvó imádatos krédlikkel bajlódnom.
Petra mintha mondta volna, hogy írjunk arról is, hogy mit nyertünk, azt itt megosztottam: https://www.facebook.com/share/p/KcuVrS8UHJDoU31t/
Nyertem a Tündérkertek webáruházból egy 30.000 forintos gyümölcsfaválogatást, amit majd ősszel küldenek (hol súgjak, hogy katlanos őszibarackoknak még van hely?), több apróság közt V. Topor Erikáék egyik kertészfüzetét, amiből azóta kiderült, hogy van több fajta, és McMenemy Márktól a pulcsikat megrendeltem, majd pózolok bennük, ahogy kérték, a lábamat hanyagul felvetve egy ásóra, piros magassarkúban és cicanadrágban. Mondjuk ventillátorral, mert 38 fok van. Kettő ventillátorral.
- Fund Virág -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.