Eltemetve
2015. február 13.
Múltam már nincsen, jövőm még épül. Napszemüvegem, viszont még mindig nincs rajtam. Van mitől félnem, mert temetkezem. Temetkezik testem, lelkem pedig várja, hogy kitörjön a félelemből. Reszket a szívem, fáj a jelenben élni. De nem kell már várnom, a szárnyalás repíti lelkem, pedig eltemetném, ha lenne kivel. Várom a glóriámat, várom főnix szárnyaim. Eltemetnek egy névvel, amit csak kaphattam. Kaptam mindent, mindent amit kértem, és vártam. El kell temetnem a jelent egy koporsóba, mert a vérem is beteg. Fehér és vörös színekben csobog a vérem, kettős próba, amit kiállok, ha kell meg sem érzem. El kell engednem, eresztenem lelkem, nem tehetem sírba, van még jövőm, időm, hogy szenvedélyt vásároljak rajta. Többet már nem tudok, csak azt hogy tovább szenved és szárnyal, mert nem pihent meg rajtad és rajtad múlt csak minden.
A bejegyzést írta: Zsüsztin
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.