"Elvesztettem" a szerelmem
2012. február 17.
Elvesztettem, a szerelmem. Azt a férfit, akit szeretek. Fáj minden lélegzetvétel, kétségbeesett minden gondolatom. Nem tudom, hogyan tovább Nélküle.
Pedig él, csak mással.
Sose ígért, sose áltatott.... bennem mégis élt titkon a remény, hogy hátha egyszer rájön, hogy én kellek neki.
De nem jött rá. Most pedig "magamra" hagyott....mert mennie kellett, arra a helyre, amit választott, akit választott.
Én rontottam el mindent, hisz nem tudott bízni bennem.... és ezt csak magamnak köszönhetem. Elrontottam mindent! És nem lehet már jóvátenni semmit sem!
A jövő nincs kőbe vésve ugyan, de a reményem, és a hitem is magával vitte, mikor "elment".
Szívem, ha olvasod: sajnálok mindent, és ha tehetném visszaforgatnám az idő kerekék....
A bejegyzést írta: tatjana
Hozzászólások
időrendi sorrend
Valamiért hoztál döntéseket, viselkedtél valahogy. Akkor és ott azt kellett tenned amit tettél, nem feltétlen volt hiba és nem hiszem , hogy elrontottál bármit is.
Próbáld meg egy kívül álló szemével átnézni a kapcsolatotokat,mintha egy barátoddal történt volna meg.
Vajon akkor hogyan látnád? Ez nekem szokott segíteni.
(eleve ez a "boldogság", ami neked a képzeletedben él, csak egy lufi)
A naplódat olvasva sosem voltál boldog vele, mindig csak egy kétségbeesett, várakozó, reménykedő szerelmes ember történetét olvastuk.
És ha most mégis téged választana hálatelten a lábai elé omolnál?
Sztem ez roppant megalázó állapot. Már rég seggbe rúgtam volna az ilyen férfit.
Sajnálom...
"Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon."
/Murakami Haruki/
Pussz, Tündér
Nézd vissza miket mondtam róla és rájössz ez az élet játéka Veled sajnos. Ne bánd és engedd el, keress új érzelmet hagy időt magadnak megnyugodni és ismét szeretni. Nehéz tudom, de hidd el ez kell neked és nem Ő. Szeretted, de Ő másként szeretett mint ahogyan Te azt szeretted volna. Engedd el ez az igazi szerelem. A legnehezebb de hidd el ez az. Tudom mert átéltem életem során a legnehezebb dolgokat. Majd jön új érzés, nem biztos egyenrangú azzal amit most érzel, de más lesz sok mindenben és érdekesebb bejárni. Bízz a sorsban. Üdv és kitartás Éva.
Kívánj neki sok boldogságot! Az utolsó mondatod ezt jelentse! :-)
Én is most fogalmazom! :-)
Puszi,
Éva