Elvileg

2022. szeptember 4.

Vissza a naplóhoz

2020. augusztus 14.-i jegyzetem:

jövőhét pénteken jön egy fószer lecsekkolni a kéményrendszert, de hogy lesz-e a munkából valami, az jó kérdés. Tragikomikus már ez az egész. Az eddigi tapasztalatok nem segítettek a bizalmam kiépülésében. Érdekes munkamorál folyik errefelé. A másik fele a dolgoknak, hogy ~ 300 rongyba fáj az egész móka, annyit nem tud a fater egyben kicsengetni, alkudni akar (pfejj, már megint) a palival, hogy a lehető legolcsóbban dolgozzon. Nem megy ezzel sokra, mert akkor is közelíti majd a háromszázat az összeg, mivel csak a munkadíjból tudna engedni, de mégha engedne is, annyit úgysem, amennyit az öreg akar. Azt találta ki, hogy ha mégsem halad megint a dolog, akkor újratervezteti a gázcsőrendszert, vesz konvektort és úgy fűtünk. Ez is szép összegbe kerül, miből akarja megvalósítani? Azt mondta, hogy ha ez sem sikerül, vesz valami elektromos fűtőtestet. Ezzel a fasza villannyal, ami nálunk van, nem is lehetne zseniálisabb ötlete, meg lezabálja a gatyánkat is a villanyfűtés, erre elkezdi, hogy csak este fűtünk. Jobbnál jobb ötletei vannak. Meglátjuk megmozdul-e végre valami a kémény terén?

Mivel jobb passzban voltam, kimozdultam tegnap. Mehetnékem elég gyakran van, viszont szinte rosszul vagyok emberek közt, márpedig ha kóvályogni akarok, akkor elkerülhetetlen a társaságuk. Bementünk a boltba is, ahol nem volt szinte senki rajtunk kívül, szóval ott nem feszengtem, aztán a fater leparkolt a dohánybolt előtt, a két ott beszélgető pali meg úgy skubizott, mintha E.T. jelent volna meg előttük. Ez sem használt a szoc. fóbiámnak. Odébbgurultam, de még ígyis levert a víz és amikor elkezdtek duruzsolni, biztosra vettem, hogy rólam van szó. Valamit kezdenem kell ezzel is, mert nem állapot, hogy ilyen mértékben szorongok, pláne egy, meg két ember társaságában is, szóval mégcsak nem is tömegben (abban pláne). Jó volt némi ingert befogadni, mert oké, hogy kimegyek az udvarra, de azt is meg lehet unni. Van igényem a külvilág történéseire, de leginkább csak tisztes távolból - leginkább, mert néha, amikor fel vagyok pörögve, akkor megesik, hogy nem (annyira) feszengek, mert az van bennem, hogy jóban vagyunk egymással a külvilággal. Zömmel nem ezt érzem, de ilyen is van.

Dokumentációjellegű, részletes rizsa következik:
Megint rohamoztam tegnap egy durva adagot és mértékűt, val'sz'eg a mai szar időt jelezte be a szervezetem, mert hajnalban vihar érkezett. Kicsit fájt a fejem indulás előtt, de csak akkor kapcsolt rá, amikor hazaértünk. Belassultam, szédültem, mint az állat, meg persze majd' szétrobbant a fejem és kezdtem az ásítozást. Fater elment bringázni, én adtam enni az állatoknak, aztán éreztem, hogy jönni fog a buli. Ez volt 5 körül, ami abból a szempontból lényeges, hogy csak éjjelre jöttem helyre. Megkíséreltem egy kis csevejt a fogadott Tesómmal, de addigra annyira fájt a fejem, meg bekómáztam a szarulléttől, hogy bealudtam pár pillanatra, szóval elköszöntem. Próbáltam tovább aludni, de akkor jött a java.
Jött a szokásos rongybaba-effektus, majd a görcsroham a gyors pulzussal-szabálytalan beütésekkel és adrenalinfröccsökkel, kiszáradt szájjal, pokoli fejfájással, beszéd- és a szokásos funkciók sztrájkolásával, erős hányingerrel, egész testem lángolásával. Nem tudom mi a búbánat zajlik ilyenkor bennem, de irtó szarul vagyok és olyat érzek, mintha bármelyik pillanatban le akarna állni a szervezetem, persze ez egy nagy löketet is ad arra, hogy apait-anyait beleadjak, meg legalább berezelni sincs időm, mert leköt a koncentráció. A külvilág nagyrésze kiesik és nem tudom irányítani magamat sem, az viszont valahogy működik, hogy kapaszkodjak a hozzám eljutó ingerekbe, meg tudok arra koncentrálni, hogy ne veszítsem el az eszméletemet, persze nem tudom, hogy tényleg azért maradok-e magamnál, de mindig erősen összpontosítok. Szokott módon kidőltem aztán, mint akit kiütöttek, de amikor felébredtem még mindig ki akart szakadni az agyam és le voltam lassulva, meg rohadtul fosul voltam. Hallottam, hogy a fater már itthon van, de nem hallott meg, aztán csukódott a bejárati ajtó, mondom fasza, ki kéne nyitni az ablakot, de hogyan? A muszáj az nagy úr, szóval felszívtam magam és ugyan az ablakhoz vezető 1 méter 5-nek hatott, de legalább fel tudtam kelni kinyitni, hátha az oxigén segít - bár nemsok volt kint sem. Visszafeküdtem, de oxigén hiányában nem lett jobb az ablaknál sem, közben majdnem befigyelt a Vuk is, persze alkalmatosság nem volt a közelemben, felkelni meg nem bírtam már, mert minden erőm kiment újra és jött a következő adag finomság, ami szintén boldogított egy darabig, majd belealudtam.
Abból felkelve sem voltam jobban, sőt, addigra már a hallásom is nagyon lecsökkent, hallottam a fatert telefonálni, meg a tv is szólt, de mintha víz alatt lettem volna, minden tompán jutott el hozzám és nem is tudtam kivenni a szavakat. A lángolás is elviselhetetlen lett, meg a pokoli közérzet és fejfájás. Beesteledett időközben és a maradék szuflámat összeszedve kilöktem az ajtót, szóltam hogy segítsen. Kértem vizesrongyot, mert úgy éreztem, hogy felgyullad mindenem, főleg a fejem és reméltem, hogy az majd segít, meg kértem vödröt, mert a Vuk megint környékezett. Amint magamra raktam a vizesrongyot, jobban lettem annyival, hogy a lángolást nem éreztem annyira, de minden más újra jött és még itt állt a fater, amikor megint elkapott a görcs is. Nem tudom hány óra volt már ekkor, aztán szokott módon kidőltem.
Mikor ebből a körből is észhez tértem, éreztem, hogy túlvagyok az ostromon, egy viselhető mértékű fejfájás maradt csak és a lassultság, de mindig kell egy kis idő, mire képbe kerülök. Megnéztem az időt, éjjel fél 1 körül volt addigra, igaz aludtam is az 5 óta eltelt kicsit több, mint 7 óra alatt, de ha azt nem számítom, akkor is sokáig tartott a szarullét. Remélem egy ideig nyugtom lesz tőle.

A bejegyzést írta: Arnold91