Emlékek
2013. június 17.
Ha sokat van egyedül az ember, akkor gyakran felsejlenek a régmúlt történései és kérdéseket tesznek fel, mintha aktuálisak lennének ma is az akkori problémák.
De nem aktuálisak.
Miért kellene a befejezetlen kérésekre választ adni?
Ja, mert ma már tudjuk a választ?
Lehetséges, csakhogy közben sok víz lefolyt a Dunán, és mi magunk is jó néhány tapasztalattal bölcsebbek lettünk, s az sincs kizárva, hogy azok a fránya kérdések utólag fogalmazódtak meg bennünk is.
Mit lehet tenni?
Kiírni magunkból a sallangokat és optimistán tekinteni a jövőbe. Abba a jövőbe, amelyről semmit sem tudunk, jót vagy rosszat hoz, egyre megy, semmiképpen sem kerülhetjük el egyiket sem.
Mindegyiktől mi leszünk gazdagabbak, hiszen azt is jó tudni, hogyan ne tegyünk, melyik utat kerüljük. S ez már nem semmi!
Miközben elmélkedünk, nassoljunk egy kis süteményt! Az legalább hizlal!
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.