Emlékezés
2011. április 12.
91 novemberében felépítettük azt a piciny kis szobát amiben egy asztal, szék, kis szekrény, kályha, meg nagy adag SZERETET. Húsz évvel ezelőtt, mikor a kisebb fiunk 14 éves lett akkor mertük ott hagyni először egyedül pár napra. Augusztus hétvégein mindig kimentünk pár napra. Neked az volt az első hogy ivóvízért menj. Kettő 20 l marmonkannával elmentél háromszáz métert hogy nekem vizet hozz. A testvéreid kinevettek , mert nekem nem volt jó a ciszterna víz, ezért képes voltál többször fordulni. közben kitakarítottam a kis szobát és jókat főztünk. Amíg az ebéd főt mi a kertben kapirgáltunk, általában csülök gulyás volt, mert te azt szeretetted. A legelején nem volt villanyunk és petróleum lámpával világítottunk. Nagyon hangulatos volt. Este mikor sötét volt és alig volt a hegyen pár család a madarak is elhallgattak. Hallgattuk a csendet, itt ott néha tücskök ciripelését, a csillagos eget néztük, hogy milyen szép csillagok vannak. Ha éppen kedved támadt egy kis gyümölcs evésre és nekünk nem volt egy kis barack vagy szőlő akkor mentél és hoztál. Nem voltál sokáig el mert tudtad hogy félek egyedül. Jókat ettünk és sokat kacagtunk. Ez az időszak húsz évig tartott. Ezek a boldog napok, órák, pillanatok ami csak a miénk volt, és csak a telken abban a kis szobában voltunk egymásé igazán. Szerettél élni, főleg a természetet nagyon szeretted és velem. Ezek a boldog percek vagy te nekem.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Örülök hogy másnak is tetszett ez a nosztalgia.
joboszi
Miért van az, hogy kottára azt olvasom a soraid között, amit én is gondolok azokból az időkből, amikor még mi is így kezdtük, hasonlóan akár csak ti, szinte a semmiből. És valóban, azok voltak az igazi, boldog pillanatok. Kettesben, a kedvessel.
Nekem nem adatott meg az, ami neked, hogy a párommal éltem meg, ő akkor már nem volt jelen az életemben.
Nosztalgiáztam én is, miközben olvastam a soraidat. :-)
Pussz,
Éva