Én itt leszek veled!

Olvastam egy verset.

Valaki rátapos egy "meztelen csigára", majd - utólag - megsajnálja. Rímbe szedi, verset ír róla, ekkora nagy a fájdalma!
Neki már ugyan mindegy, ha e tettét más sajnálja, körbeveszi, megcsodálja.
Pedig amit tett, már nem is bánja, hiszen undorító a látványa...

"A csiga ugyanis nem vágyott másra,
csak érjen már el a túlsó partra.
Rossz ötlet volt, meg kell azt hagyni,
mert közben nem figyelt egyébre, másra.
Levetkőzött meztelen, pucér valóra,
hogy senki más ne lássa.
A tévedését késő volt, megbánja.
Kinyúlt, vonaglott, mint a társa,
ideje sem volt, hogy rossz döntését belássa.
Ki rátaposott, már ő is bánta,
de mindez már úgyis hiába."