Én mindig csak...
2014. szeptember 14.
"Magamra gondolok"... és Reája...
nyikorgó kocsit görgetek előttem serényen,
meg-meg állok, nem sietek, nem szégyenlem,
csak nézegetek, ha kezembe veszek egy-egy árut,
bár egyik sem lenne ellenemre,
mert tudom, ez is, meg az is jó lenne, de...
"Én mindig csak Magamra gondolok"... és Reája...
meg-meg állok, kezembe veszem, forgatgatom azt az árut,
alaposan körbenézem,
de már akkor tudom, mikor a kezembe veszem,
ez sem az lesz, ami kell nekem,
az ára, ami sehogy sem fekszik, ezért visszateszem.
Hiába!... megszoktam már, nem fáj, mert mindennek ára van.
Annak olyannak kell lennie, mit mégis kiválasztok,
amiből kaja lesz, az sem baj, ha marad belőle, egy kevés még másnapra,
nem csak mára, annyi, mi éppen elég,
ez már rég nem vicc, bár lehetne azt is belőle kreálni,
nincs ebben semmi titok, én ezt már rég tudom,
meg-meg állok a szuper (legyen akár Tesco, Aldi, Lidl, Peni, Spar),
áruja előtt, nekem egyre megy, csak annyi, amennyi kell,
az a nem mindegy,
engem ugyan nem kábít, el nem csábít,
fontolgatom, mit vehetnék, ha tehetném,
de akkor is tudom, nem ez, ami számít.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Valóban nem ez számít.Lehetne a kosarunkban is több,de fontosabb,hogy a szívünkben több legyen!Puszi:Anyu