Ennek mi értelme volt/van?

2022. május 30.

Vissza a naplóhoz

2018. július 11.-i jegyzetem:

Mi értelme van vendégségbe menni - főleg több napra - ha az ember egész idő alatt búval ba$zott, meg csak veszekedni tud? Nemhogy nem javult a légkör, hanem ma már kicsapta a Gabi a hisztit, hogy holnap hazamegy, alig várja. Gondoltam magamban, én is! Mást sem csinál, csak puffog, mindenbe beleköt, fapofa és ez baromira leszívja az energiámat, de látom, hogy az öregemnek is égnek áll már a sérója. Eljött kikapcsolódni, akkor a frászért kell nonstop morogni? Vágni lehet a levegőt. Anno együtt éltünk 3 évet és az is vagy 30-nak hatott. Egyszerűen nem jönnek ki az öregemmel és 5 perc alatt összeugranak. Most is balhéznak, a Gabi már emelt hangon mondta apámnak, hogy "anyád p*csáját!", szóval remek a hangulat. Be vagyok feszülve, mert ilyenkor jönnek a 'flashek' arról, amikor gyerekként folyton 'kereszttűzben' voltam az Anyu & Laci balhéi miatt, rohadtul nem vágyom már a családon belüli üvöltözésre és egyebekre. Szánalmas, hogy annak ellenére, hogy teljesen különböznek és csak veszekedni tudnak, nem képesek elengedni egymást. Mi értelme van ennek? Kinek jó ez? Minek erőltetni, ami nem megy? Mikor mondtam apámnak, hogy ez baromság, azzal jött, hogy a Gabi segít és nem fordíthat neki hátat. Nem hátatfordítani kell, csak nem hagyni, hogy irányítsa. Komolyan megéri a hasznot ez az örökös háború? Akkor bravo!
Zizeg az agyam a cirkuszuktól, már beraktam a füldugómat. Nem hiszem el, hogy ebből kell állnia egy látogatásnak, meg az összes találkozásnak. Mikor mi vagyunk nála akkor is ez megy, sőt általában engem is b@szogatnak, mert egymást begerjesztik és valakin el kell verni a port. Még nem kerültem sorra ebben a 3 napban. Ma vicceltem, de a Gabinak semmi humora és fapofával kijavított, aztán mondtam neki, hogy nyugi már, csak poén volt. Régebben is nehéz eset volt, de egyreinkább az lett az évek alatt és már stresszel, ha tudom, hogy összejövünk, mert borítékolható a min. negyedóránkénti balhé. Az ember feszülten készül minden pillanatban, hogy mikor ordít valami hülyeségért. Tegnap este azon ordított, hogy nem kapcsolódott le a konyhában a villany. Az öregem lecseszte, hogy vegyen be nyugtatót és ne üvöltsön, mert este 10 órakor a szomszéd azt hallgatja a nyitott ablakon át. Unalmas ez a feszültséggel átitatott légkör. Az ember nem mindegy mit és hogyan tesz/mond, mert mindenbe beleköt, meg leb@sz, ha nem találják ki a gondolatait, meg minden azonnal kell neki. Egy ilyen emberrel lehetetlen békében időt tölteni. Én mindig félrevonulok, hogy minél kevesebb részem legyen a marakodásukban és magamra se' gerjesszem. Meg tudom magam védeni nyilván, de kinek van kedve vitatkozni vele? Főleg, hogy apám másolata: csak neki lehet igaza, ő nem téved, övé az utolsó szó. (Nem csoda, ha két ilyen ember összeugrik, mivel mindkettő allergiás a kudarcra.) Elég az év 365 napján 1 ilyen ember magam mellé. Vicces volt, ahogy benyögte, hogy holnap hazamegy, alig várja. Menjél, bakker. Mit hisztériázik, mikor ő generál feszültséget? Semmi baj nem volna, ha nem balhézna mindenen. Apám papucsoskodik és meghunyászkodik előtte, meg pattog neki. Érdekes, vele szemben nem tud olyan nagyember lenni, mint velem szemben. El van cseszve majdnem az egész hét a balhéval. Ma is voltak csavarogni már 3×, de engem megint itthonfelejtettek... Jó, hogy arról volt szó, hogy együtt is kimozdulunk. A 3 nap alatt már vagy 6× kimozdultak és egyszer sem tudtak eltolni? Remélem egyszer apám is megtapasztalja a kiszolgáltatottságot és megérzi milyen, amikor nem segítenek kijutni a házból, meg egyebekben. Ha zivatar lesz, akkor meg azért nem fognak vinni, mivel az öregem nem mer kilépni a házból a villámlás miatt, engem meg főleg nem tologat, mert a fejébe vette, hogy belecsap a villám a tolószékbe. Mindegy, talán jobb is, ha nem visznek, gondolom útközben is marják egymást.
Már megint ölik egymást! Visszateszem a füldugót...

A bejegyzést írta: Arnold91