Ennyit

2022. július 23.

Vissza a naplóhoz

2019. október 5.-i jegyzet:

a programról (meg az egész napról).
Végre kicsit kiszakadhattam volna a sok fal közül, de most sem jött össze. Ilyenkor tudnék időnként - az utóbbi időben egyre sűrűbben - üvölteni a tehetetlen dühtől, ami abból fakad, hogy másokra, főként a fateromra vagyok utalva. Amiben csak lehet önálló vagyok, de vannak dolgok, amiket nem tudok és/vagy nem csinálhatok egyedül és a közlekedés pont ilyen. Félig-meddig javult a helyzet, mert 3 évvel ezelőtt akkor már hónapok óta szinte ki sem mozdultam, mivel ~ 100 méternél tovább nem vittek a lábaim, úgyhogy amikor lett kerekesszékem, az maga volt a megváltás és az öröm, mivel általa visszakaptam azt, amit kezdtem elveszíteni: a mobilitásomat. Ennek örülök, viszont így is csak akkor tudok kimozdulni, ha az öregem ráér/hajlandó, mivel pár méternél tovább nem bírom hajtani a kereket. Be kéne újítani egy elektromos járgányt, hogy ne legyek ennyire a fateromra utalva, csak erre az volt a reakciója, hogy felügyelet nélkül nem kóricálhatok a rosszullétek miatt. Értem, de rohadtul mérgezően hat rám, hogy alig jutok ki a házból. 28 éves vagyok, nem 78, nem normális dolog ilyen korban a szinte folyamatos otthon szobrozás.
Ezért durrant ma el az agyam, hogy megint nem jutottam el a programra. Kitalálta a fater, hogy fáradt, meg nagyon fáj a feje, nincs kedve menni, úgyhogy nem megyünk. Ennek a tetejébe morog egész nap és a morgásával, meg a felcsattanásaival az én idegszálaim is kezdtek már elpattanni, de vissza tudtam magam fogni. A fogadott Tesóm megkérdezte mit kaptam a születésnapomra, kínomban röhögtem és mondtam, hogy agyvérzést.

Ma mindent leejtek, fellökök, a saját lábamban is megbotlottam, stb., úgyhogy ez nem az én napom. :-D Holnap másik következik, tele eséllyel a jó dolgokra. Mindig csak egyet kell átvészelni. Az persze pech, ha a soronkövetkezők is gázosak, de általában mindben lehet találni jót, ha az ember akar.

Nem akarom elkiabálni (késő :-D), de jobban vagyok, van erőm, a fejem nem fáj durván, sőt, tegnapelőtt egyáltalán nem fájt, gyorsabb a reakcióidőm, stb. Ma ugyan megint hőemelkedéssel keltem és most is van, de ez legyen a legnagyobb bajom. Le is sántultam 2 napja, mert újfent begyulladt a jobb lábam Achilles-e és a bokámba is sugárzik, de még tudok menni.
Jönni is. :-D

Ma itt járkált a közelben egy kisrepülő, sasoltam, meg füleltem is rendesen és mintha tudta volna a pilóta a rajongásomat, elhúzott a szomszéd háza felett 3× is, jól láttam-hallottam. A vigyor kb. körbeszaladt a fejemen mindannyiszor. Asszem' én má' nem növök fel. ;-P

Az egyik macskám, a Mogyi olyan új szokást vett fel, amit ő nagyon élvez, én viszont kevésbé. Fogalmam sincs milyen elgondolásból, de az almostálcába fekszik be aludni. Ezzel nem volna gond, ha csak a tiszta alomra feküdne rá. Van nekik puha fekhely, szóval nem tudom miért nem oda megy pihenni.

Na, a poszt végére lehiggadtam.

A bejegyzést írta: Arnold91