Erre-arra várakozás
2018. március 26.
Akkor kezdem előről, mert már leírtam a mondandómat, de mielőtt elküldtem volna, ugrott az egész. Kezd az idegeimre menni...
Szóval várakozom. Mostanában ez a leggyakoribb tevékenységem. Jelenleg a nyugdíjat várom, délben érvizsgálatra kellett volna mennem, helyette várakozom, mert ha a nyugdíjat hozzák, itthon kell lenni...
Szombaton majdnem egész nap várakoztam. Ugyanis kutyaoltás volt. Itt, faluhelyen az orvos utcáról-utcára, házról-házra jár, aztán, hogy mikor ér ide, az talány. Tehát reggeltől várakoztam délután 5-ig, mert akkor ért ide.Bementem a kapukulcsért, hogy beengedjem, a kutya, mint mindig ott sántikált a nyomomban. De nem kellett kinyitnom a kaput, az orvos ránézett és azt mondta: ne bántsuk. Megkönnyebbültem, mert a veszettség elleni oltás nagyon megviselte volna, viszont egyből tudtam a választ arra a kérdésre, amit megszerettem volna kérdezni tőle, hogy érdemes-e beoltani, mert szerintem már csak néhány hónapja van hátra. De így azt is megbeszéltem vele, ha altatásra kerül sor, azonnal kijön.
Mikor elment, elpityeregtem magam, de meg is nyugodtam. Borzasztó ez, de a még hátralévő időben-bár eddig is mindent megtettem, de még nagyobb odaadással és szeretettel veszem körül. ...
A képen Virág alkotása Roxykáról...
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.