Ez már nem játék...
2015. május 21.
Elnézegetem, mi, milyen csodálatosan szép lehetne..., ha megtettem volna, amit meg kell... Még időben... Nem tudtam, de erre utólag már nincs mentség... Bármi belejátszódhatott... akár rajtad kívül álló ok is... de még sincs erre magyarázat... Nem is akarok rá emlékezni!
Mégis... Most, hogy már jelen vagyok, látom, belátom... Jó lett volna időben kezdeni mindent, aminek most nem látom se a végét, mert se eleje, se hossza nincs a teendőnek...
Ajjaj!... Kösd fel a gatyád! Mert ez, ha tetszik akkor azért, ha nem, akkor is... a te dolgod!... Mert te akarod szépnek látni azt is, ami nem az...
Nosza rajta!...
Nem is volt annyira vészes?!... Igaz, hogy ülni, állni, menni alig tudsz a végére, de mégis hazaértél... és milyen jó visszagondolni arra, hogy megtetted a tőled telhetőt... Már csak egy fűkasza hiányzik, hogy nekiveselkedj a másik felének is!... Nem nehezebb, mint amin már túl vagy... Néha mégis eszedbe jut... kapáltál már eleget, kapáljon már más is! :-)
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mást is mondanak... Azt mondják "lakva ismerik meg egymást..." nem feltétlen osztom ezt a nézetet... Minek szenvedni? Elég egy váratlan segítés kérés a távollévőtől, hogy megtudd kire nem számíthatsz, ha bajban vagy! És ez, ami számodra meggyőző kell, hogy legyen...
Azt is szokták mondani, amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra..A hét vége zivataros lesz, a másik fele tolódni fog...De semmi nem sürgős, csak könnyebb, míg nem olyan nagy a fű. Elhiszem, hogy elfáradtál.