Ez most fáj...
2014. szeptember 25.
Egyre többen buknak ki mellőlem, pedig nem is oly rég, még találkoztam vele, akkor már hálni járt belé a lélek. És éppen ő volt az, aki elmondta, mi van veled, veletek... a rég nem látott szomszédaimmal.
Zsuzsa!... Mi történt veletek azóta, hogy elmentetek innen, mellőlem?
Ha valami érdekelt, mindig Veronkától tudtam meg.
Azóta, is üres a lakás...
Általa, rólad már többet nem tudok meg.
Hosszú betegsége után sajnos ő elment örökre.
Beteg lettél te is szegény. Miért is kellett innen elmenned?! Más utat keresned?
Nem bírtad ezt a drágaságot, a rezsi neked is túlságosan sok volt? Kinek nem az? Mert többet, jobbat szerettél volna... Ki ne szeretne.., De te elmentél. Úgy érezted, ott a Zsebe dombon megtalálod, amit itt hiába kerestél...
Mennyi víz folyt le a Dunán, pár év alatt, pedig nekem nincs se kutyám, se macskám, de te úgy érezted, mindezt megteheted, mert volt segítséged, majd ott megtalálod, amit keresel... Ő vajon, aki melletted volt, megtalálta? Most ott fekszik egy otthonban... Ez nem igazság!
Hírt Veronka felőled többet már nem hozhat. Te még ugyan tartod magad, de egyedül vajon meddig?
Tőle búcsúzom most el, miközben "magunkra" gondolok..., ha ezt még szabad, nem sokáig kell várnia és követjük!
Veronka nyugodj békében!!!
Te meg Zsuzsi vigyázz magadra!
... de tudod mit? Inkább megkereslek, először felhívlak telefonon, aztán meglátogatlak, ha te is akarod!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kevesebben lettünk... Kiket szerettünk, elvesztettünk... Élni kell tovább, bármily nehéz is... mi, ha gyengébbek is, de erősek vagyunk...
Most felhívlak... igaz, a felét sem értettem annak, amit mondasz, de kikövetkeztettem... hálisten megtanultam olvasni a szavakból... te élni akarsz, és ez így van jól! Tudjuk merre, hová tartunk... egyet akarunk, egy az utunk...