Ez vicc!

2022. június 8.

Vissza a naplóhoz

2018. szeptember 21.-i jegyzet:

Múlt pénteken kaptam a házidokimtól egy e-mail címet, hogy azon megérdeklődhetem a kórháztól, vagyis az osztálytól ahol feküdtem, hogy mi lett a dg., mert ugye ő elkeverte a papírt. (Már ez is abszurd.) Írtam a címre még akkor és vártam. Mostanra kezdett idegesíteni a csend és átnéztem az e-mail fiókomat, hátha jött már válasz, csak berakta a rendszer a levélszemét közé (néha csinál olyat) és azért nem látom. Nem volt ott sem. Megnéztem az elküldött leveleknél, hogy elment-e egyáltalán (bár amikor a küldésre koppintottam, azt írta ki, hogy elküldve), erre ott díszelgett az angol szöveg, amit a rendszer küld ilyenkor, hogy érvénytelen az e-mail cím, szóval a levél visszajött. Anyáztam, meg nénikéztem egy-két sort, hogy mi a frászért jelezte azt az a fos, hogy elküldve, ha meg sem érkezett a címre, meg pipa voltam, hogy vártam, mint egy hülye a semmire. Szakmailag nagyon érti a dolgát a dokim, de már másodszor kever el papíromat, rendszeresen kifelejt gyógyszereket, mikor recepteket íratunk, most legutóbb pedig nem működő e-mail címet adott meg. 1 rohadt éve futunk azután a nyüves eredmény után, a fenéért szívatott, hogy van papír, de elkutyulta, meg úgyis mindegy, mert nincs teendő, mivel a szteroid veszélyes (nekem nem mindegy), aztán nincs papírja, nem is volt, írogassak a megbízásából a kh.-nak, stb. Ha elkeverem a betegem papírját, akkor van bennem annyi (főleg ha már többször jön a nyakamra az eredmény miatt), hogy felhívom a kórházat és elkérem újra, nem várok egy évig, meg nem szívatom a pácienst. Ezzel a rossz e-mail címmel tette be a kaput, elegem van, hogy egy nyamvadt eredményt nem lehet belőle kiszedni. Hívogathatom a kórházat, ott majd kapcsolgatnak huszonöt melléket, mire az illetékeshez kerülök és vázolhatom fel ezt a tragikomikus helyzetet, közben a gatyám rámegy a telefonálgatásra. Nem lesz más, mert a doki nem nagyon bagózik a dolgokra. Ha ezt a szívássorozatot előre tudom, akkor már régen felhívtam volna a kórházat, de mivel abban a hitben tartott a doki, hogy megkeresi a papírt, meg egyebek, így rá vártam - érdeklődtem mindig, de folyton ezt mondta, meg azt mondta és ebből lett elegem. Akkor jött képbe az e-mail, gondoltam végre a kezembe vehetem a dolgokat, de 'természetesen' ezzel is cumizom. Már csak röhögni tudok, hogy valamivel mindig befürdök. Kell nekem morogni, hogy unalmas az életem... Nem igazán ilyen eseményekre vágyom. Mégegyszer felhívom hétfőn a dokit és elmondom neki, hogy érvénytelen az e-mail cím (szerintem már a pokolba kíván, hogy folyton csesztetem az eredménnyel, de ő kutyulta el a papírt) és ismételten megkérem, hogy hívja fel a kórházat és tudakolja meg a dg.-t (neki a vonalason nem kerül egy vagyonba). Ha még mindig nem mozgatja a füle botját sem, akkor leszek kénytelen én 'nyomozni' mobilról, ledumálva egy rakás lóvét. Ez sem érdekel, csak derüljön ki, hogy mit találtak. Az immunológus is megéri a pénzét, hogy nekünk nem küldött eredményt. A másik immunológus, akinél 6 éve voltam, kiküldte a házidokimnak is, meg nekem is postán.

Egész' jól vagyok egy ideje megint. A lábaim rohadtul fájnak a fagyástól, főleg éjjel és nem tudok pár méternél többet menni, de más bajom nincs.

A kémény renoválása mégsem kezdődött el, pedig holnap már beköszönt az ősz. A sparhelt nem lesz meg, mert a farok Jani eladta másnak. Most az öregem az Ildivel akarja megbeszélni, hogy adja el nekünk azt a kályhát, amit nem használ.

A bejegyzést írta: Arnold91