F.Villon (R.I.P.)
2012. június 16.
F.Villon:BALLADA A KALÓZOK SZERETŐJÉRŐL
Jennynek hívták, szőke volt és éhes,s a szállodában üveget mosott,
hol elhamarkodott szeretkezések szagát árasztották a bútorok.
S mikor szitkokkal teltek meg az éjek,s csiklandott ringyók részeg sikolyával:
ő a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak,vagy hajnaltájt meleg vizet hozott:
megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap markába titkon egy dénárt nyomott.
Ilyenkor mindig némán megköszönte alázatosan vézna mosolyával,
és a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
És éjjel, ha kiment a folyosóra,egy-egy éhes hím gyakran rálesett,
ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra teperte le: s ő mindent engedett.
S mikor a férfi vállait harapta,s mellét kereste borgőzös szájával:
ő a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S egy délben zaj támadt a tengerparton,s találgatták mindnyájan az okát,
de ő felkacagott az utcasarkon,és még otthon is nevetett tovább.
S hogy mosogatni hívták a konyhába,a tányérokat eltolta karjával -
és a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S mikor félreverték a vészharangot,s a kikötőben üvöltött a nép,
ő lassan elfütyült egy hosszú tangót és hófehérre mosta a kezét,
s új ruhájában a párkányra hágott,s a tengert nézte gonosz mosolyával,
hol a város előtt egy hajó állott,nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával.
S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte rőt bombákkal akkor a várfalat,
és nem maradt, mikor leszállt az este,kastély a várban s ház a vár alatt,
ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda,s a bronzoszlop a helytartó szobrával,
és nem maradt, csupán egy piszkos szálló nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal.
De ő még mindig az ablaknál állott,s az éjszakába egy dalt énekelt,
és reggel a matróznép partraszállott,és minden embert sorra láncra vert.
És akkor a hajósok vezetője így szólt hozzá: "Kalózok szeretője,
kit öljünk meg kívánságod szerint?"
S ő azt felelte: "Mind!"
S a tengerparton aznap alkonyatra minden fán ötven ember lebegett,
és szemüket a héják csőre marta,mint lógombócot éhes verebek.
S a hajó, míg a hullák rút farával halotti táncot járt az est szele,
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával eltűnt vele.
AJÁNLÁS:
Verjétek nehéz vasbunkókkal
rántottává a képüket;
ruhátokról a nyári zápor
lemossa majd a vérüket.
Egyébként
François Villon a nevem,
ezt senki ne bocsássa meg nekem.
A bejegyzést írta: wadbikaiy
Hozzászólások
időrendi sorrend
együttérzők! :)
Az engem is mindig-!!-megborzongat...
Húúú, ezt most nagyon élveztem! Ha nem tudnám, hogy hűvös a szobám, még azt hinném ilyen nagy hatással volt rám, borzongatta bőröm, különösen az a rész, ahol azt felelte, "Mind!"
Ez félelmetesen jó volt!
Köszönjük!
Pussz,
Tündér