Fagykárok és egyebek
2025. április 13.
Aggódó barátnőimnek a fagykárokról
Vannak dolgok földön, s égen Horatio, amelyek felett nincs hatalmunk. Ha megfeszülünk sem tudunk heteken keresztül megvédeni minden gyümölcsfát, és csak a remény marad, hogy a következő évek talán jobban alakulnak. S még akkor is reménykedünk, ha tisztán látszik, hogy az emberi faj az, amelyik szemlátomást nem akarja megmenteni magát.
De visszatérve a kiindulóponthoz... Voltak évek, amikor valamiből nem kaptunk szinte semmit, de abban az évben valami másból viszont nagyon sokat kaptunk. Abban az évben, amikor alig volt gyümölcs, rengeteg zöldség termett. Bár én gyümölcsevő vagyok, szóval ez sovány vigasz, de közben mégiscsak remek dolog, ha a főznivaló megtermelésére tett erőfeszítéseim nem voltak hiábavalóak.
Ami most jobban aggaszt az az, hogy a faluban hiába volt relatív szép idő két napig, és hiába nem fagyott el a szőlősbarack, nem hallottam a döngicsélést a virágzó fa körül. Ugyanakkor a szőlőhegyi kertemből kaptam a hírt, hogy ott viszont zeng a lég a fák körül. Talán mert árvacsalán-, pitypang-, százszorszép-, vadvirágmező veszi körül. Majd oda ültetünk még többet, bár ezt már elkezdtem, virágoznak is már idén az új fácskák. Egyedül úgyis kevés leszek leszedni és feldolgozni, jutni fog nektek is, mint ahogyan tavaly is szedtük a cseresznyét, az eperfát, a bodzavirágot.
A természet jelez, az emberiség mégis megy a vesztébe, s nem is vakon, hanem mint valami szuicid beteg, s nem gondol a gyermekeire. S kevesen vagyunk, mi aprónép, akik aggódva figyeljük a változásokat. De visszatérve újra a földközelbe: idén is sok zöldséget vetünk.
De azt az egyet megtanultam, hogy az aggodalmainkkal, mi kis porszemek egyedül magunkat tesszük tönkre, mert elmegy a kedvünk és az a tett halála.
Ui: És kell még epret ültetnem hozzám is. Az még nem virágzik.
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.