Falshang
2016. január 25.
Arca valósággal kipirult, homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, halántékán egy-két csepp kis folyammá terebélyesedve gurult alá, de neki esze ágában sem volt letörölni ruhája csücskével, minek is, hiszen tudta jól, a megpróbáltatásoknak még nincs vége, a neheze még csak ez után jön, majd, ha végre valamiféle értelmes kifejezést láthat az önelégült vigyora helyett, valami emberit, apró jelét annak, ami számára elégtétel lehetne mindenért,
amire oly régóta várt és amit e sápadtarcutól még sohasem kapott meg, pedig kiérdemelte, nem is azért az egy szóért, hiszen a dicséreteket mindig is csínján osztogatta, hanem mert szerette a kihívásokat, látni akarta arcának rezdülését, a megdöbbenést, a csodálkozó pillantását, hogy lám-lám, már megint nem sikerült olyat kívánnia, ami számára lehetetlen..., folytatta így hát tovább, addig verte, püfölte, mígnem a ragadós massza a kezéről le nem vált... ez a tiszta munka- gondolta és a kelt tésztát helyes kis cipókká osztotta, a lisztezett deszkára szépen kiborította, letakarta, végre fellélegezhetett, a kelt tészta is megpihenhetett..., már csak egy kérdése maradt, mi legyen belőle, esetleg pufi fánk?... hiszen farsang van!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ha van mellé jó baracklekvárod, akkor fánk..