Fantázia és a valóság (v)iszonya
2012. november 5.
Aki bármely okból írásra adja a fejét, annak biztos, hogy közlési kényszere van, mert nem tudja megoldani valamely gondját, elmondja hát mindenkinek, vagy valamit kell kezdjen magával, mert a hirtelen megváltozott életkörülményei elől menekül, mint én, esetleg, és ebből van a kevesebb, itt, ezen az irodalmi portálon bizonyosan, irodalmi babérokra törekszik, és ezen célkitűzéséhez kiváló ugródeszka ez az amatőr közösség.
Lehet az írást tanulni? Igen, nem csak az elemi iskolában, hanem erre szakosodott mesterkurzusokon, amelyeken híres vagy kevésbé híres írók, vagy magukat annak tartók, jó pénzért megtanítják a lehetetlent.
Filmes barátom fogalmazta meg pontosan az írás mibenlétét, amikor tanácsért fordultam hozzá, írni csak úgy lehet megtanulni, ha írsz.
Tanácsát megfogadtam, és miután a lehetőségek adottak az íráshoz, -idő és laptop -, folyamatosan rovom a sorokat, elsősorban a magam szórakoztatására, és ha tetszik a produktumon másoknak is, az már csupán hab a tortán.
A téma az utcán hever, szól a mondás, ezért nem kell sokat gondolkodni, mi legyen a témája szösszeneteinknek, csak némi fáradtsággal, le kell hajolnunk érte, s ha nem áll be derekunkba a csúz, gyorsan felkapjuk, az elsőt, amely a kezünkbe akad és máris pötyöghetjük a valaki által elejtett valós történetet, kiszínezhetjük szavainkkal az eseményeket, vidám nap sárgára, pirosra vagy éppen zöldre a nekünk tetszőket, s a sötét színekkel, kékkel, lilával, feketével satírozva azokat, amelyek ránk ellenkező hatást gyakorolnak.
Soha nem rejtettem véka alá, hogy írásim kilencven százaléka valós, megtörtént eseményeken alapszik, s most, hogy immár nyugdíjas vagyok, és kevesebb emberrel találkozom, ebből adódóan megcsappant azok száma, akik megosztják velem adott gondjaikat, még azt a luxust is megengedem magamnak, hogy életem korábbi szakaszának élményeit vetem papírra.
Roppant veszélyes szórakozás, mert ezzel olvasóim, akikben mellesleg igazán megbízom, olyan fegyvert kapnak a kezükbe, hogy személyiségemet képesek lehetnek élve boncolni, amelyet nem igazán szeretnék.
Más választásom nem lévén, ha lehajolok az utcán és kezem a téma helyett csupán a levegőt markolja, kénytelen vagyok csekélyke fantáziámra támaszkodni, s valamely mondandóm köré kerek kis történetet kanyarítani, azzal a jól eső tudattal, hogy annak olvasása során egyetlen barátom, ismerősöm sem ismer élete egyetlen momentumára sem, engem pedig elönt az a jól eső érzés, hogy lám, megint sikerült kitöltenem a ráérő időmet.
Telik-múlik az idő, egyforma gyorsan, csak én érzem úgy néha, hogy siet, máskor meg, hogy éppen lassul. Memóriám szép lassan átáll a takarékos üzemmódra, egyre kevesebb haszontalan dolgot jegyez meg, sőt, a feleslegessé vált adatokat is kiveti magából, hogy a felszabadult tárhelyeit átadja fantáziámnak, hadd száguldozzon végre szabadon, ugrándozhasson mint egy telivér kiscsikó, rácsodálkozhasson a világra, egy romlatlan, tapasztalatlan gyermek szemével, s ezekből születnek a valósággal köszönő viszonyban sem lévő novelláim, már ha annak tekinthetők lejegyzett írásaim.
És akkor, mint derült égből a villámcsapás, egy baráti beszélgetés során visszahallom egyik fantáziám szülte történetem lényegét. Izgatottan kipuhatolom beszélgető társamtól, hogy olvasta-e régebbi szösszenetemet és megnyugodva hallom tagadását.
Megrettenek. Csak nem a fantáziámból csipeget az élet morzsákat a valósághoz?
Nem, az nem lehet, más lehet itt a lényeg.
A fantáziámmal van a baj.
Képtelen átlépni az emberi gyarlóság határain.
Elvégre magam is csak egy vagyok a gyarló emberek közül.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Emillio!
Addig is, amíg Yolla felébred. Már lentebb neki is írtam. De ez most neked szól.
Mindig remeket alkottál, amióta olvasom az írásaidat. Elég csak megszólalnod, és a kezed nyomán érdekes, izgalmas, szórakoztató, néha lazább, elgondolkodtató írások születnek. Hidd el, ha más nem is tudja így megfogalmazni a mondanivalót, lejegyezni, de hasonló gondolatok mindannyiunk fejében forognak este, vagy kora reggel "amikor semmi sincs" agyában... és akkor jössz te, vagy Yolla és szembe találom magam veletek, az írótársaimmal, akik nagyon sok hasonlatosságot fogalmaznak meg, melyek még csak a gondolataimban vannak. Hát ez ne érne meg egy-két mesét, vagy misét? :-)
Béke veletek!
Éva
Igaz barátként reagálsz arra, hogy Emillio barátommal kissé összeugrottam, de tudod, csak az tudja megsérteni az embert, aki számít neki.
Persze, hogy megér egy-két misét, hiszen mi hárman, egykorúak vagyunk, problémáink, ha látszólag mások, mégis egy halmazból származnak, van, melyet magunk okoztunk, van, melyet készen kaptunk.
Korunkból adódóan, lelkünkön számtalan behegedt sebbel, megpróbáljuk optimistán nézni a világot, amely erre ugyan semmi okot nem ad, de mi nem adjuk fel, próbálkozunk, ahogyan tesszük azt immár hat évtizede.
Sebezhetők vagyunk, jobban, mint egy fiatal, mert bennünk már működik a veszélyérzet, s sündisznó módjára összegömbölyödünk a legkisebb rezzenésre és szúr a tüskénk automatikusan, akkor is, ha erre nem lenne oka.
Csak bízni tudok abban, hogy nem veszítjük el Emillio barátunkat, mert bölcsebb nálam.
Pussz: Yolla
Kedves Yolla!
Sajnos, - Te valamit nagyon félreértettél! Én biztos, hogy ellened semmi sértőt nem írtam, hiszen az írásaidat szeretem, - élvezettel olvasom! Te megsértődtél rám, - mert meg akartál sértődni! Én egyszer privátban, egyszer meg nyilvánosan is elnézést kértem olyan dologért, amit nem követtem el, és Te mégis félre értettél! Még megvédeni sem tudom magam, mert a hsz-omat töröltetted! Pedig csak simán olvasni kellett volna, és nem belemagyarázni valami hátsó értelmet! Ez az egész igazságtalan hozzáállásod engem jobban bánt, mint Téged a vélt sértés! Most már mindegy, így alakult ez az egész! Én meg már azt hittem, hogy jó baráti csevegésre számíthatok Veled, és még egy pár író társsal! Úgy látszik, ez részemről csak vágyálom marad! Idáig jól éreztem magam ezen az oldalon, - most már bizonytalan vagyok!
Legyen jó napod,és jó egészséged! Tisztelettel: emillio
Nem haragszom, mára elszállt a mérgem. Belátom, hogy talán érzékenyebb vagyok az átlagnál, és akik közel állnak a szívemhez, ahogyan Te is, azoktól érkező megjegyzéseket jobban a lelkemre veszem, mintsem ha annál sokkal sértőbb megjegyzést tenne rám valaki, aki számomra teljesen közömbös.
Érezd magad jól az oldalon, egyáltalán nem vágyálom az, hogy továbbra is jó barátok maradjunk.
Tudod, mint Skorpió, - bár nem hiszek a horoszkópban -, meglehetősen magas hőfokon élem meg az életem eseményeit, a jókat és a rosszakat egyaránt, de akik ismernek, ezt tudják is rólam.
Pusszantalak: Yolla
Kedves Éva!
Este mise, - reggel meg - semmi se? (:-))
Pussz. emillio
Addig is, amíg Yolla felébred. Már lentebb neki is írtam. De ez most neked szól.
Mindig remeket alkottál, amióta olvasom az írásaidat. Elég csak megszólalnod, és a kezed nyomán érdekes, izgalmas, szórakoztató, néha lazább, elgondolkodtató írások születnek. Hidd el, ha más nem is tudja így megfogalmazni a mondanivalót, lejegyezni, de hasonló gondolatok mindannyiunk fejében forognak este, vagy kora reggel "amikor semmi sincs" agyában... és akkor jössz te, vagy Yolla és szembe találom magam veletek, az írótársaimmal, akik nagyon sok hasonlatosságot fogalmaznak meg, melyek még csak a gondolataimban vannak. Hát ez ne érne meg egy-két mesét, vagy misét? :-)
Béke veletek!
Éva
Sajnos, - Te valamit nagyon félreértettél! Én biztos, hogy ellened semmi sértőt nem írtam, hiszen az írásaidat szeretem, - élvezettel olvasom! Te megsértődtél rám, - mert meg akartál sértődni! Én egyszer privátban, egyszer meg nyilvánosan is elnézést kértem olyan dologért, amit nem követtem el, és Te mégis félre értettél! Még megvédeni sem tudom magam, mert a hsz-omat töröltetted! Pedig csak simán olvasni kellett volna, és nem belemagyarázni valami hátsó értelmet! Ez az egész igazságtalan hozzáállásod engem jobban bánt, mint Téged a vélt sértés! Most már mindegy, így alakult ez az egész! Én meg már azt hittem, hogy jó baráti csevegésre számíthatok Veled, és még egy pár író társsal! Úgy látszik, ez részemről csak vágyálom marad! Idáig jól éreztem magam ezen az oldalon, - most már bizonytalan vagyok!
Legyen jó napod,és jó egészséged! Tisztelettel: emillio
Drága Yolla!
Mielőtt még megsértődnél rám, meg kell, hogy mondjam, ez a hajladozás részemről csak helyeskedés volt! Nem céloztam semmire! Én az írásaidat maximálisan tisztelem és élvezem! Sajnálom, hogy félre értettél! Amennyiben akaratomon kívül megsértettelek, úgy - elnézést kérek!
Pussz: emillio
Velem ilyen stílusban senki sem beszélt eddig és nem is fog.
Emillio, te drága!
Ha ennyit jegyeztél meg az egészből, hogy kutyaszart kell szedegetned az udvaron, akkor csak sajnálni tudlak, mert szándékom szerint, nem erről írtam.
Nem szeretem, ha az írásaimhoz kapcsolód hsz.-ben bárki személyeskedik.
Üdv: Yolla
Mielőtt még megsértődnél rám, meg kell, hogy mondjam, ez a hajladozás részemről csak helyeskedés volt! Nem céloztam semmire! Én az írásaidat maximálisan tisztelem és élvezem! Sajnálom, hogy félre értettél! Amennyiben akaratomon kívül megsértettelek, úgy - elnézést kérek!
Pussz: emillio
Talán elkezdhetsz hinni a gondolat teremtő erejében. Haha!
Nem tudom, én azért rosszabbul járnék, ha mindaz megtörténne, amit itt lehadováltam...
Üdv.
Pí.
Ezt a hozzászólást törölte a moderátor
Ha ennyit jegyeztél meg az egészből, hogy kutyaszart kell szedegetned az udvaron, akkor csak sajnálni tudlak, mert szándékom szerint, nem erről írtam.
Nem szeretem, ha az írásaimhoz kapcsolód hsz.-ben bárki személyeskedik.
Üdv: Yolla
Kedves Éva!
Este mise, - reggel meg - semmi se? (:-))
Pussz. emillio
Már megint magadból indulsz ki!
Üdv: Yolla
Kedves Yolla!
Mindig remeket alkotsz, elég megszólalnod. Hidd el, ha más nem is tudja ilyetén megfogalmazni, lejegyezni, de hasonló gondolatok forognak az agyában már kora reggel... és akkor szemben találja magát más írótársával, aki hasonlatosságokat fogalmaz meg, mint jómaga. Hát ez ne érne meg egy misét? Hát itt van! :-)
Puszi,
Éva
Este mise, - reggel meg - semmi se? (:-))
Pussz. emillio
Mindig remeket alkotsz, elég megszólalnod. Hidd el, ha más nem is tudja ilyetén megfogalmazni, lejegyezni, de hasonló gondolatok forognak az agyában már kora reggel... és akkor szemben találja magát más írótársával, aki hasonlatosságokat fogalmaz meg, mint jómaga. Hát ez ne érne meg egy misét? Hát itt van! :-)
Puszi,
Éva