újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Felsőbbrendűség

2017. május 11.

Vissza a naplóhoz

Úgy látszik, mostanában rám jár a rúd...Megint a béka sejhaja alá kerültem, egész nap még enni sem tudtam. Ugyanis valaki a facén feltett egy képet egy szerencsétlen fiatal kutyusról, akibe már csak hálni jár a lélek. Megkötve, csontsoványan, még víz sem volt előtte. Nekem felfoghatatlan, hogy létezhetnek ilyen emberek? Nézne egyszer ennek az állatkának a szemébe!
Azonnali segítségre szorulna ez a kis kutyus, de nem derült ki, hol található, pedig sokan kérték a helység megnevezését.
Tudom, most néhányan arra gondoltok, hogy miért teszem ezt szóvá, hiszen a világ tele van éhező emberekkel, nyomorúsággal. De az állatok, a növények is élőlények, a természet részei, verseket zengünk róluk, könyveket írunk. Mindez ennyit jelentene?..

Vedd észre

ne csak sajnálkozz,
tégy is, mert kutyák halnak
éhen, megkötve

Ilona

A bejegyzést írta: Ilona

Hozzászólások

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Ilona

Igazad van, Évi! A baj csak az, hogy sokan csak megjátszák a nagy segítségnyújtást. Itt nem azokról van szó, akik maguk is csak vegetálnak..

Elterelési hadművelet Ilona, amire a választ nem kapod meg, mint ahogy azt sem fogod megtudni, hogy mi volt a cél?! Ezt ők tudják, és minden hasonló elkövető!

Mert kérdezem én (persze csak költői kérdés)....de szépet
írtam a zárójelbe! :)

Vajon, miért is nem itatta, etette meg azt a kis állatot az, aki elkövette a fotót?!
Megmondom- mert nem volt nála pénz, se valami kis kaja, és hát úgy alakult, hogy azon a helyen, még a pocsolya vizét sem adják ingyen!

Ezt a kis "mesét" kihagytam eddig!
ui. persze a tévedés esete, mint minden esetben, nálam is fennáll, mert nem csodaországból jöttem, viszont a facéról mentem, s lassan már mindenhonnan! S az, aki feltette, és nem is ő fényképezte, az meg nagyon finomítva, egy balfék! Nem látok már tiszta munkát sehol!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Pedig léteznek ilyen emberek, akik segítenének, de már maguk is csak vegetálnak. Nekik sincs mit enni, családok mennek szét egy jobb élet reményében... végig küszködik az életüket minden fajta támogatás nélkül, mert valahol egyszer kisiklott az életük, és maguktól nem találnak vissza, képtelenek rá, mert lerobbantak, lerokkantak, hónapról, hónapra élnek. Lemondanak mindenről, mindenfajta hívságról, a gyerekeiket helyezik előtérbe, akik ebből az életből viszont nem kérnek. Hol van ott az emberi segítésre való hajlam, képesség, akarat, ahol épphogy pislákol bennük az élet.
A túlélésre rendezkedtek be, a minimum, hogy napjában egyszer enni tudjanak, abba egy elesett állat, aki sok esetben több törődést igényelne, mint maga az ember... egyszerűen nem fér bele..

Ez minden Ilikém, csak nem felsőbbrendűség, ez a szomorú valóság, hogy emberek és állatok halnak éhen. Még belegondolni is szörnyű, nem ám látni és átélni..

Igazad van, Évi! A baj csak az, hogy sokan csak megjátszák a nagy segítségnyújtást. Itt nem azokról van szó, akik maguk is csak vegetálnak..

megtekintés Válasz erre:

hm. "nem derült ki, hol található"...nálam itt a lényeg! S akkor a fotó készítőjéről, beküldőjéről nem is írtam!

Jó a (gondolom) hirtelen jött haiku

Köszönöm, Bakfitty! Én vettem a fáradtságot és üzenetben is megkérdeztem a feltevőt, de nem válaszolt.Pedig annyit írhatott vola, hogy én sem tudom, csak feltettem. De kérdem én, akkor mi értelme volt? Nálam ez a "semmitmondó sajnálkozás" kategória, de úgy is mondhatnám, a nemtörődés felső foka!
 
hm. "nem derült ki, hol található"...nálam itt a lényeg! S akkor a fotó készítőjéről, beküldőjéről nem is írtam!

Jó a (gondolom) hirtelen jött haiku
Pedig léteznek ilyen emberek, akik segítenének, de már maguk is csak vegetálnak. Nekik sincs mit enni, családok mennek szét egy jobb élet reményében... végig küszködik az életüket minden fajta támogatás nélkül, mert valahol egyszer kisiklott az életük, és maguktól nem találnak vissza, képtelenek rá, mert lerobbantak, lerokkantak, hónapról, hónapra élnek. Lemondanak mindenről, mindenfajta hívságról, a gyerekeiket helyezik előtérbe, akik ebből az életből viszont nem kérnek. Hol van ott az emberi segítésre való hajlam, képesség, akarat, ahol épphogy pislákol bennük az élet.
A túlélésre rendezkedtek be, a minimum, hogy napjában egyszer enni tudjanak, abba egy elesett állat, aki sok esetben több törődést igényelne, mint maga az ember... egyszerűen nem fér bele..

Ez minden Ilikém, csak nem felsőbbrendűség, ez a szomorú valóság, hogy emberek és állatok halnak éhen. Még belegondolni is szörnyű, nem ám látni és átélni..
 
Meggondoltam magam!

Nem szólok semmit!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: