Fény az alagút végén

2022. április 30.

Vissza a naplóhoz

2018. január 15.-i jegyzetem:

Semmit nem akarok elkiabálni, főleg ismerve a formánkat, de talán ezúttal tényleg megtaláltuk a házunkat. Igaz, ez is messzi, mert Bács-Kiskun megyében van. Letörleszthetjük, bár most ugye az inkasszó betett (ma megint jött pénz és azt is lenyúlták az utolsó fityingig, mínuszban vagyunk megint), holnap az öregem megy a Bankba és az asztalra csap, mert az én pénzemhez nem nyúlhatnának és az övét sem vehetnék el teljesen, 28.500-nak maradni kellett volna a számlán a törvény szerint, azt mondja. Egyszer már ezt eljátszották, de ő akkor is cseszett kinyomozni, hogy mire vonnak, mert semmi értesítés nem jött azon kívül, hogy levontak X összeget és a nő neve, aki behajtja. Hozzá is mehet majd, hogy tisztázza a dolgokat. A legjobbkor jött ez is. Reméljük tud valamit intézni, mert kell a pénz a költözésre, meg az ügyvédnek, stb. Én már nem merem elhinni, hogy sikerül ezt a házat megvenni. A Éváék szívóznak, de most visszavettek, ugyanis idejött megint a húga meghatalmazás nélkül, meg egy hamis felmondással, amire az Éva aláírását is odahamisította és mondta az apám, hogy addig menjen el, amíg nem hívja rá a rendőröket csalásért, okirathamisításért és azért, hogy a moratórium ellenére próbál minket kitenni. Azóta csend van. Kíváncsi vagyok, hogy meddig.

Megint visszatértek az oxigénhiányos-elgyengülős-majd' elájulós-nagyon rossz közérzetes-hidegverítékes-szívtájéki fájdalmas bulik. Majdnem naponta jön ismét, megint este és megint fáj az egész bélésem is. A tegnap esti finomság eltartott kb. egy óráig, eközben 3× is verte a percenkénti sacc/kb. 120-130-at a ketyegőm, mert ugyan nem lett lemérve, de már van tapasztalatom, hogy amikor így rohan, akkor szokott a Doki ennyiket számolni. Az étvágyam megint gyenge.

A bejegyzést írta: Arnold91