újabb események régebbi események további események
20:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:22
Black Ice módosította a cikkét
11:30
Black Ice új cikket töltött fel
18:47
Zsüsztin válaszolt egy szavazásra
06:07
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
08:18
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:40
kalozlány módosította a cikkét
18:01
kalozlány új cikket töltött fel
12:45
Black Ice módosította a cikkét
12:23
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Black Ice módosította a cikkét
20:25
Black Ice új cikket töltött fel
19:45
Sark Csillag új bejegyzést írt a naplójába
17:47
wadbikaiy módosította a cikkét
17:46
wadbikaiy új cikket töltött fel
17:40
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába

Ff. gasztroblogger szilveszteri pekingi kacsája

2018. december 30.

Vissza a naplóhoz

Nincs annál fájdalmasabb látvány, mintha egy éhes ff. gasztroblogger Szilveszter éjjelén magányosan éhezik otthon. Ha ezt egy Kusturica filmben néznénk, szívfacsaró látvány lenne. Ennél csak egy kegyetlenebb létezhet, ha mi vagyunk a film főszereplői.

Éhes blogger szilveszterre pekingi kacsával álmodik. Hogy az álmok tengere ne csupán a vágyak tengere maradjon - no meg a fenti film nehogy valósággá váljon -, tennünk is kell valamit ezért. Persze egy ízig-vérig ff. blogger ilyenkor nem a pénztárcáját veszi elő elsőnek, számolva annak üres mivoltával, de nem is a piacot keresi fel, sőt még csak nem is vásárlással múlatja a drága idejét, hanem szokásához híven, listát állít. Persze felhívom a figyelmeteket sorstársaim, hogy egy ilyen lista csak végszükségben kerülhet elő, szóval a napi ebédetekhez, nap mint nap... Ma rendhagyó módon ezt a szabályt megszegve, az esti vacsorámhoz bogarásztam a fejemben vacsorapartnerek után.
Szilveszter napjára ébredtünk. Ilyenkor a legtöbb ember boldogan kiugrik az ágyból, és kedvese társaságában, gyermekeivel együtt elfogyasztja a megérdemelt ünnepi reggelijét, majd elhajtja otthonról az asszonyt bevásárolni a nagy szilveszteri lakomához. Mivel nekem se asszony, se gyerek, de még csak kedvem se volt kiugrani az ágyamból, így maradt, hogy megcsörgetem mobilon a volt főnökömet. Számolva lelkiismerete hangjával, amiért épp Karácsony előtt tett útilaput a talpamra, gondoltam megpendítem neki keserű magányomat, hátha önként szeretné ezt az állapotomat éppenséggel Szilveszterkor orvosolni.
- Szia Kedves Géza! De jó, hogy nem töröltél még a telefonod címlistájából, és felvetted.
- Szia, hát pont ezért vettem fel... - hallottam a mormogást a telefon másik végéről.
- Hívtatok már vendéget Szilveszter estéjére?
- Nem - hallatszott az egyszerű válasz. Egyszerű embertől egyszerű válasz, gondoltam, és folytattam is, mint társaságra kiéhezett ff. blogger a magamnak feldobott labda leütését.
- De jó, akkor én pótolom is ezt a hiányt az estétekhez. És ha nem vagyok indiszkrét, mit is főz a kedves asszonykád vacsorára? - kérdeztem, már, mint érdekelt.
- Virslit.
- Ő, hát az nem lesz jó, mondd neki, hogy épp pár napja rúgtál ki, és hogy furdalja a lelked ez a dolog.
- Nem furdalja - hallatszott a telefonból egy jól ismert disznó hang röfögése.
- Jó, de akkor ha választhatok, legyen inkább kacsa.
- Nem választhatsz.
- Akkor pekingi kacsasült. Mandarinpalacsintával - tettem hozzá. Tudtam, a főnök egyszerű, csak a bonyolultakat képes megjegyezni. (Mondjuk ezt sose értettem nála...) Így már biztos is lehettem benne, hogy a vacsorám meg is van szervezve.
- Pekingi kacsasült??? Mandarin palacsintával?! - hallottam a hangos ismétlést, amit szerencsére az asszony is hallhatott, mert mire odaértem hozzájuk, már megvoltak a hozzávalók.

Hozzávalók:
Egy darab hatalmas pecsenyekacsa, három kanál méz Pista bácsitól, három kanál borecet (az ecetet én tanácsoltam az asszonynak, a bort meg pohárba kértem...), egy kupica pálinka (a másik volt a beugró, hogy segítsek neki), két csokor újhagyma, egy uborka; a tizenkét mandarinpalacsintához (nekem hat, nekik kettőjüknek is hat, hogy igazságos legyen): huszonöt deka liszt, olaj, egy pohár forró víz; a szószhoz meg volt méz ketchup, szójaszósz, erős paprika.

Az elkészítéshez persze kellett a szaktudásom.
A kacsát öt percig főzte a jóasszony forró vízben, majd leöblítette hideg vízzel. Mondtam neki, hogy inkább hagyjuk kihűlni, addig is lenyomhatunk még két-két kupicát. Míg a piát szopogattuk, addig a mézet két deci forró vízbe tettük, egy kis borecetet hozzáöntve, némi pálinkával (amit a főnök elől csentem el) kevertük meg. Ezzel a szurutykával bekentük a kacsát. A recept szerint egy éjszakát hűvös helyen kellett volna tartani a félkész jószágot, ha lehet, lógatva... Nem lehetett. Mi enni akartunk, még aznap este. Így maradt a gyorsított eljárás, a hideg udvar, és két óra. Addig is folyt az én sajnáltatásom (további pálinkázás).
Két óra múlva az asszony kitámolygott az udvarra a kacsáért, majd sütőben rácson megsütötte, saját levével locsolgatta, forgatgatta, hogy egyenletes piros legyen. (Én is piros lettem a látványtól, ahogy ott a hátsóját mutogatta nekem hajlongás közben...)
A hagymát és az uborkát öt-hat centis darabokra vágtuk, majd vékony csíkokra szeleteltük. A kacsa bőrét, no meg a húsát is hasonló csíkokra metéltük. Majd ezt felrakta nekünk az asszony egy nagy tálra.
Egy csészében szószt kevert ketchupból és szójaszószból, még mézet, meg egy kis erős paprikát is tett hozzá (gondolom, hogy csípjen, ha már a férje nem csipkedte magát, hogy segítsen neki).
A mandarinpalacsintát már eléggé mákos állapotban csinálta meg az én házigazdám édes neje. Huszonöt deka lisztet kevert egy pohár forró vízhez. Imádkoztam, hogy le ne forrázza magát... kb. tíz percig letakarva pihentettük. Addig is ittunk... - Egyszer van Budán Szilveszter... - kiáltottam.
A tésztából hengert gyúrtunk (tulajdonképp csak az asszony), majd centis darabokat vágott és megolajozta, egymásra helyezett kettőt-kettőt, és így nyújtotta ki azokat, olyan tizenöt centis korongokra. Forró lapon mindkét oldalán egy-egy percig sütötte, majd szétválasztotta a rétegeket, de melegen tartotta, amiket készített. (A sütőedényt nem zsírozta ki. Lehet ez már erőn felül lett volna neki.)
Amikor mindennel kész volt, már csak annyi ereje maradt, hogy odategye az asztal közepére az egészet, és ennyit mondjon.
- Egyetek, ahogy tudtok - majd maga elé hajolva az asztalra csuklott, majd elaludt.
Mi meg a palacsintára tettünk mindent, a húsból, a bőrből, a szószba mártott hagymából, uborkából..., és örültünk, hogy több jut nekünk.
Összegöngyöltük, és lenyomtuk a pezsgőzés előtt az egészet.
- Ismét eltelt egy év, és nem éheztünk. BÚÉK! - kiáltottam most már jóllakottan az éjféli gongütésre.

Jó étvágyat hölgyeim és uraim!

- Simon -





A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: