újabb események régebbi események további események
14:04
Ilona módosította a cikkét
14:03
Ilona új cikket töltött fel
13:40
Juhász András Géza új hozzászólást írt Virág naplóbejegyzéséhez
08:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:50
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
10:10
Htesiesere regisztrált a weboldalra
13:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Új cikk került fel a weboldalra
21:17
Virág módosította a cikkét
18:34
Ilona új cikket töltött fel
10:49
Black Ice módosította a cikkét
10:41
Black Ice új cikket töltött fel
08:07
Új cikk került fel a weboldalra
04:31
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
04:28
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:10
Juhász András Géza módosította a cikkét
15:19
Juhász András Géza új cikket töltött fel
11:22
jennaPuh regisztrált a weboldalra
06:23
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába

Fogyatékosságról

2019. július 7.

Vissza a naplóhoz

"A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni."
( Mark Twain)


Krisztina történetét írva, számtalan gondolat bukkant fel bennem.
Ami most itt áll, a cikk alá már odaírtam hozzászólásként.
Amiért mégis úgy gondoltam, hogy- a megtisztelő felkérésre- heti vezércikként is leírom, az az, hogy ez is olyan téma amit tabuként kezelünk.

Fogyatékos Nyomorék
Így nevezzük mi "ép" emberek azokat kiknek nem ép a teste.
Sok esetben rájuk se merünk nézni, nehogy beszélgetni, vagy segíteni kellene.
Igaz az is, ha lelkünkben, értékrendünkben rendben van minden-
Rájuk nézni akkor is félünk, mert nehogy a szánakozást véljék tekintetünkben fölfedezni.
Nem tudunk mit kezdeni a "mássággal"
Fogyatékos Nyomorék
Azt az embert kinek teste ép, de becstelen, gerinctelen, hazug, aljas... - miért nem nevezzük így
Őrájuk sokkal jobban ráillik a fogyatékos- nyomorék szó
Vak, hiányzik egy vagy több testrésze de él.
Belegondoltunk már abba egyszer is, hogy mi történne ha velünk történt volna az ő szerencsétlensége?
Tudnánk- e, fogyatékosságunkkal emberhez méltó életet élni?
Az "épek" hagynák- e ezt nekünk?
Még belegondolni is szörnyű, hogy esetleg velünk, vagy valamelyik szerettünkkel történne ilyen
Nem is szoktunk ilyesmin gondolkodni.
Most nem azt mondom, hogy állandóan féljünk, hogy mit hoz a holnap- A holnap a tegnappal együtt Van.
Másképp tenni dolgainkat lehet- jobbítani... vagy rontani
Az út azonban már bennünk volt- van.
Most hogy élünk?- el tudnánk-e mesélni egy vaknak, hogy milyen is a Világ.
Úgy mesélni, hogy lásson.
Bizony, sokunk nagy bajban lenne, mert sokszor csak nézünk, de nem látunk.
Mi maradna meg bennünk a Világból, ha megvakulnánk?- A düh, hogy már nem látok, vagy bár nehezen de elfogadva, és minden színére, formájára- szépségére emlékeznénk belülről, és látnánk.
..........

A "szellemi fogyatékosságot" még nem is említettem
Borderline – Határvonal

Nagyon vékony szál ez a határvonal. Melyik oldalán vagyunk, függ a személyiségünktől.
De- mi van akkor, ha olyan szörnyűség történik velünk, amit nem bírunk nem tudunk már feldogozni?
Amihez az erőnk kevés...
Igen, tudom- ép belsővel, normális értékrenddel, minden a helyére tehető
De- akiben mégis megbillen valami, egy pillanat alatt átkerülhet a másik oldalra
Depresszió, személyiségzavar, stressz, pánikbetegség... skrizofénia...
Pillanatnyi elmezavar
Bomlott elme

Igen, tudom- hajlam és még nagyon sok minden kell ehhez, hogy egy ép ember eljusson idáig
... és ha már eljutott idáig?
Pszichiátriai otthon- Borzalom!
Tudom- ma ahogy az egészségügy áll, még az apróbb betegséggekel kórházba kerülő embert is az fenyegeti, hogy nem meggyógyultan, hanem még betegebben, vagy néhány esetben meghalva kerül ki a kórházból
Ilyen "normál" egészségügy mellett, hogy is gondolhatnánk, a perifériára csúszott emberekre.
Pedig kellene-
Azért olyan iszonyatosan embertelenek a pszichiátriai otthonok, mert a sérült, beteg elmével rendelkezőket már nem tekintjük embernek?
Igen tudom- azokban az otthonokban már tényleg nehéz az embert felfedezni a betegekben.
De- ha emberhez méltóbb környezetet tudnánk a számukra biztosítani, talán vagy javítani lehetne az állapotukon, vagy késleltetni a végleges romlást.
..........

A média által egyre többet tudhatunk meg fogyatékossággal élő embertársainkról.
Azt is, hogy mennyi mindent megtettek már azért, hogy ők is emberhez méltó életet élhessenek.
Azt is, hogy mennyi de mennyi mindent meg kellene tenni ahhoz, hogy emberhez méltó életet élhessenek.
Azt is, hogy a valamilyen súlyos vagy gyógyíthatatlan betegséggel, fogyatékossággal megszületettek száma nől.
Itt azért meg kell említeni, a gyermeket akarók felelősségét is.
Arról már kevesebbet írnak, hogy a szerzett vagy vele született fogyatékkal- mássággal élők élete kemény harc- nem csak a betegségük elszenvedése miatt, hanem meg kell küzdeniük azért is, hogy az épek, embernek tekintsék őket.
..........

A témához kapcsolódó dolgokat keresve az interneten- találtam.
A cikk igen szörnyű.

http://kettosmerce.blog.hu/2015/06/12/tabutema_pedig_a_fogyatekos_embereket_meg_gyakrabban_bantalmazzak_mint_az_epeket


Statisztikai adatok

http://frtt.hu/eletkor_fogyatekossag_ksh/


Ahogy a cikkben olvasható, ezek 2011-es adatok.
... és akik nem beszéltek... ?
...- és akik azóta születtek, vagy váltak fogyatékossá...?
..........

... és egy videó ami magáért beszél

- Oláhné Fodor Zita Marietta -




A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: