Folyt. köv.

2021. december 17.

Vissza a naplóhoz

2015. február 11.-i jegyzet:

Az a szemétláda mindenbe belekötött, amibe csak lehetett. Emlékszem, hogy anyunak el kellett mennie valahová és megint ő vigyázott rám, persze akkor is genyóskodott. Az óvodában kaptam kifestőkönyvet és mondtam neki, hogy az anyu megengedte, hogy lefekvés előtt is kiszínezzek egy rajzot, de ő nem akarta engedni. Visszaszóltam, mire fogta és összetépte az egészet. Már dolgozott bennem a bosszú és a magam módján bosszút is álltam; összefirkáltam a tapétát, a festékes vizet a szőnyegre öntöttem, stb., amiknek lehet tudni a következményét. Nem tudom milyen jogon vert meg, ugyanis a saját házunk volt, nem neki lett kára, csak azt képzelte, hogy neki mindenhez joga van. Ha nem ivott, akkor normálisabb volt, időnként játszott is velünk. Folyt a fogdosás is, de nem mertem szólni. Egy seggfej volt, aki élvezte, ha aláz és lenyom másokat. Anyu sokszor összeveszett vele és megmondta, hogy takarodjon el, de olyankor megfenyegette és megverte. Egyik esetre jól emlékszem; a szobában játszottunk és hallottam, hogy megint balhé van. Kimentem és láttam, hogy az anyut felnyomta a konyhaszekrényre, meg fojtogatta. Ordibáltam vele, hogy engedje el, persze megint kaptam érte, meg leköpött. Anyu mondta, hogy vegyük fel a cipőnket, erre az a f@sz ordibált, hogy hová megyünk, aztán megrángatta az anyut és meglökte, hogy takarodjunk akkor. Kirakott minket a saját házunkból, este. A rendőrségre mentünk, de innen tovább nem emlékszem megint. Csomó minden kitörlődött az agyamból akkoriból. Valami mindig volt, amiben hibát talált és csesztetett minket vele. Elköltöztünk, de jött utánunk, valahogy megtalált minket mindig. Csomószor költöztünk miatta, apám meg ezalatt külön utakon járt. Sokat voltam a 'nagyanyámnál'. Szerettem ott lenni, velem normális volt (inkább csak mézes-mázas, de akkor még nem értem fel ésszel), azt hittem, hogy majomszeretettel szeret. Jó volt ott, addig sem szadizott az a f@szarc. A húgom nem jött, mert az anyu nélkül sehol nem maradt el soha. Volt 2 barátom, akikkel közel laktunk egymáshoz, az óvodában is egycsoportba jártunk. Sokat voltam náluk és olyankor elszállt minden bajom. Ők is jöttek hozzánk. Egyszer elszöktem otthonról a nagyanyámhoz, aki ugyanabban az utcában lakott ahol mi, csak lejjebb. Pechemre összefutottam az anyuval, aki a boltból jött hazafelé. Piszkosul elvert az utca közepén. Kiesik egy csomó dolog az emlékezetemből, a következő 'képkocka', hogy már az a gazember nincs velünk, Pesten laktunk és újra együtt volt a 'család', de már nagyon sokminden nem volt a régi...

A bejegyzést írta: Arnold91