újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Folytatódik a történet

2012. július 22.

Vissza a naplóhoz

Olyan furi az egész, mintha nem is velem történne ez a borzalom. Minden este úgy fekszem le, hogy holnap új nap jön és rájövök, hogy álom volt csupán. Aztán reggel felébredek és rájövök, hogy nem álom, hanem valóság. Hétfőn összejött nálam a "család", számon kérték rajtam, hogy tudtam ennyi adósságot felhalmozni. Visszagondolva a történtekre, úgy éreztem magam, mintha egy számonkérő bizottság előtt lennék. Végül úgy döntöttek, hogy töltsem le a netről a bankszámlakivonatom, hogy ellenőrizni tudják. Akkor Isten segített és a net nem akart működni. Aztán sürgős elintéznivalója mindenkinek és azzal mentek el, hogy küldjem, át e-mailen a bankszámla kivonatot. Borzasztóan kínos volt számomra, mert kristálytisztán tudtam, hogy eszembe sincs átküldeni, mert az az én magánügyem. Ja és ki akarták szedni belőlem a belépési kódomat, de azt nem hagytam. Az a szar az egészben, hogy amikor ilyen helyzetbe kerülök nem elég, hogy nem forog az agyam, sőt a nyelvem is lebénul a szó szoros értelmében (ez a betegségem miatt van így). Aztán három napig úgy szédültem, hogy a lakásban is csak a bútorokba kapaszkodva tudtam közlekedni, mert szerintem az élet ki akart szállni belőlem. Szerdán átjött egy kedves barátnőm, neki nagy nehezen eldadogtam, hogy mi történt, nagyon sajnált, de segíteni ő se tud. Senki sem tud beleavatkozni a család életébe, ember nincs, aki fizikailag mellém tudna állni és azt mondja, hogy elég. És ezzel még nem volt vége a hétnek, mert pénteken vissza kellet mennünk a közjegyzőhöz csoportosan, a árfolyam rögzítés miatt. A nagyobbik lányomék aztán rohantak vissza a Balatonhoz, mert most is éppen nyaralnak.
A kisebbik lányom fia, a drága Balázs átkívánkozott hozzám, ott is aludt, ez a pár óra cseppett gyógyított a szívemen, de csak egy cseppett.
Szombaton a szülei érte jöttek, folytatódott a műsor, mert a vejem számon kérte, hogy miért nem küldtem át kért papírt. Még kitudtam mondani, hogy mert az az én ügyem. Akkor eldurrant az agya, elhordott mindenféle felelőtlennek, mert miattam vettük fel 2004-ben a bankkölcsönt (azt elfelejtette, hogy akkor még nem voltam egyedül) és az én felelőtlenségem miatt léptem túl a hitelkertem. Egyáltalában mit várok tőlük, mármint a családról, miért segítsenek, én hoztam saját fejemre a bajt és különben is ezzel a viselkedésemmel is csak provokálom őket. Szóval ismét a fejemre szakadt az egész mocskos világ. Azóta ismét csak szédelgek a saját üres lakásomban, egyfolytában azon töröm az agyam, hogy honnan szerezzek annyi pénzt, hogy ezt a tartozásrendező kölcsönt - ami uzsora kamattal működik az OTP-nél - kifizethessem, hogy legalább ettől a bűntől szabadulhassak. Majd jönnek a családi gondok, a lányaim már nem érdekelnek és a férjeik se, de az unokáimat imádom és ők is szeretnek engem, nélkülük nem tudok élni,

A bejegyzést írta: Petkó

Hozzászólások

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Még nem tudom, mert az én gyermekeim még otthon vannak és más céljuk sincs, csak anyának segíteni majd...de hogy aztán mi lesz, azt ugye még én sem tudom. Az önhibáztatás felesleges, épp elég a csalódás a gyermekeidben. Egyszer majd rádöbbennek mit tettek, egyszer, amikor majd tőlük fordulnak el a gyerekeik...mert meglesz, hidd el, nem kell kívánni nekik.

Sok sikert, kívánom, hogy sikerüljön megoldást találnod!

Köszönöm szépen !

megtekintés Válasz erre: Petkó

Kedves Mindenható! Köszi a jótanácsokat, van mit megfontolnom. A családom már egészen biztos, hogy nem akar segíteni. Most azon gondolkodom, hogy odaadom az államnak a házat és visszabérlem, ennek fogok utánajárni. Persze először a két lánynak le kell mondani az örökrészéről hivatalosan.
Igen ! Azt nem bírja felfogni az agyam, hogy miért lettek ilyenek a gyermekeim.
Sajnos én jó példát nem tudtam mutatni, mert 30 voltam, amikor az én szüleim meghaltak, viszont hiányukat azóta is emlegetem, ezt hallhatták tőlem.
Apósom már rég elhunyt, még nem voltam férjnél, anyósom hálistennek szép kort élt, jó egészségben, az utolsó időkben sokat segítettünk neki.
Mi ketten a férjemmel taníttattuk őket, addig is és azóta is élhették az életüket kedvük szerint. Mikor szükségük volt segítettünk mindenben, szólniuk sem kellett, de ez már öndicséretnek tűnhet.
Az az igazság, hogy nem tudhatjuk, amikor életet adunk, hogy a génekben mit hordoz magával a gyermek. Szülőként, neveléssel sok befolyásunk van, míg gyermek a gyermek, de elkerülnek hazulról és bármi lehet belőlük. Gondolj csak az elmúlt években történt eseményekre. A gyilkosoknak is voltak szülei. De ez csak a szélső példa. Környezetemben is többen panaszkodnak hasonló korú gyermekeikre. Lehet, hogy mégis csak mi vagyunk a hibásak?

Még nem tudom, mert az én gyermekeim még otthon vannak és más céljuk sincs, csak anyának segíteni majd...de hogy aztán mi lesz, azt ugye még én sem tudom. Az önhibáztatás felesleges, épp elég a csalódás a gyermekeidben. Egyszer majd rádöbbennek mit tettek, egyszer, amikor majd tőlük fordulnak el a gyerekeik...mert meglesz, hidd el, nem kell kívánni nekik.

Sok sikert, kívánom, hogy sikerüljön megoldást találnod!

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Már írtam neked pár tanácsot. Tudom mit élsz át, mielőtt kijöttem Londonba, hasonló, ha nem rosszabb helyzetben voltam 3 kiskorúval. Sajnos a családod, ahogy elnézem nem fog segíteni...a bank sem. Nem igazán tudom mit tehetnél. Még mindig az eltartási vagy életjáradéki szerződés néz ki a legjobbnak . Csak legyél nagyon-nagyon körültekintő. Az emberek gonoszak... Az ingatlant lakottan is el lehet adni. Van pár megoldás, de először is mondjanak le a gyerekek az apai részről! És ne hagyd magad számon kérni! Ami volt az volt, nem lehet rajta változtatni, de a jelenen és a jövőn még lehet. Nem értem, értelmes, tanult gyermekeid miért ilyen ellenségesek? Ki nevelte fel őket? Ki taníttatta őket? Gondolom nem diákhitelből végeztek, mint a mai fiatalok! Komolyan nem értem! Amikor rendbe jöttem anyagilag, az volt az első, hogy anyukámat támogassam!!

Kedves Mindenható! Köszi a jótanácsokat, van mit megfontolnom. A családom már egészen biztos, hogy nem akar segíteni. Most azon gondolkodom, hogy odaadom az államnak a házat és visszabérlem, ennek fogok utánajárni. Persze először a két lánynak le kell mondani az örökrészéről hivatalosan.
Igen ! Azt nem bírja felfogni az agyam, hogy miért lettek ilyenek a gyermekeim.
Sajnos én jó példát nem tudtam mutatni, mert 30 voltam, amikor az én szüleim meghaltak, viszont hiányukat azóta is emlegetem, ezt hallhatták tőlem.
Apósom már rég elhunyt, még nem voltam férjnél, anyósom hálistennek szép kort élt, jó egészségben, az utolsó időkben sokat segítettünk neki.
Mi ketten a férjemmel taníttattuk őket, addig is és azóta is élhették az életüket kedvük szerint. Mikor szükségük volt segítettünk mindenben, szólniuk sem kellett, de ez már öndicséretnek tűnhet.
Az az igazság, hogy nem tudhatjuk, amikor életet adunk, hogy a génekben mit hordoz magával a gyermek. Szülőként, neveléssel sok befolyásunk van, míg gyermek a gyermek, de elkerülnek hazulról és bármi lehet belőlük. Gondolj csak az elmúlt években történt eseményekre. A gyilkosoknak is voltak szülei. De ez csak a szélső példa. Környezetemben is többen panaszkodnak hasonló korú gyermekeikre. Lehet, hogy mégis csak mi vagyunk a hibásak?
Már írtam neked pár tanácsot. Tudom mit élsz át, mielőtt kijöttem Londonba, hasonló, ha nem rosszabb helyzetben voltam 3 kiskorúval. Sajnos a családod, ahogy elnézem nem fog segíteni...a bank sem. Nem igazán tudom mit tehetnél. Még mindig az eltartási vagy életjáradéki szerződés néz ki a legjobbnak . Csak legyél nagyon-nagyon körültekintő. Az emberek gonoszak... Az ingatlant lakottan is el lehet adni. Van pár megoldás, de először is mondjanak le a gyerekek az apai részről! És ne hagyd magad számon kérni! Ami volt az volt, nem lehet rajta változtatni, de a jelenen és a jövőn még lehet. Nem értem, értelmes, tanult gyermekeid miért ilyen ellenségesek? Ki nevelte fel őket? Ki taníttatta őket? Gondolom nem diákhitelből végeztek, mint a mai fiatalok! Komolyan nem értem! Amikor rendbe jöttem anyagilag, az volt az első, hogy anyukámat támogassam!!

megtekintés Válasz erre:

Kedves Petkó!

Mint már írtam is neked véleményt, illetve javasoltam, hogy mit is kéne tenned?
Azt hiszem, hogy ami tanácsot ez idáig kaptál tőlem, és másoktól is az mind hasonló hullámhosszon van. Csak ismételni tudom magam! Ajánld fel a banknak a házad, és költözz kisebb lakásba! Ne törődj ebben a helyzetben, hogy mi lesz a gyermekeid örökségével, mert ha ők így lépnek fel veled szemben?.... Egyenlőre még te élsz, és a házaddal te rendelkezel, és nem ők?! Ne siránkozz! Hanem lépj! Addig amíg nem késő!

Üdv. István

Kedves István!
Elsősorban is köszönöm a tanácsaidat, igyekszem megfogadni, de ugye az élet közben megy tovább és viszi az ügyeket magával.
Igenis siránkozom, hol siránkozzak, ha nem itt ?
Tudod, hogy SM beteg vagyok és nem tudok ide-oda ugrándozni, mert a lábaim nem működnek rendesen, de ennek ellenére el kell indítanom az ügyet.
Ez a ház, amelyben élünk Marci kutyámmal kettecskén nem egy palota. Mindenki azt gondolja, hogy "háza" van, gazdag a nő. Itt 1 1/2 szoba van és kész. Meg egy óriási kert, melyet csak a kutya gondoz.
Ez van !
Üdv: Viki

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Petkó!
Nagyon sajnálom, hogy gyermekeid és párjaik így állnak hozzád. A gyerekek nem csak az ingatlant öröklik, hanem annak terheit is. Segíteniük kellene neked, nem pedig keresztbe tenni.
Azt hiszem, hogy a helyedben leülnék a bankkal, vegyék meg az ingatlanból a részemet és egy kis kényelmes garzonba költöznék.
Szomorú, hogy a pénz miatt szétzilálódnak a családok.
Az unokáid akkor is szeretek, ha kis lakásban laksz.
Sok erőt kívánok az ügyeid rendezéséhez, barátsággal: Yolla

Kedves Yolla!
A mai élet kapcsolatait a pénz határozza meg. A gyerek-szülő kapcsolatot is. Ez egy farkas törvényű világ. melyet vagy megszokunk, vagy megszökünk.
Én szívesen költöznék akár egy sufniba is, ez a ház se nagy, nem egy palota (1 és fél szoba) és a csak gond van vele. Igen mindképp meg kell oldani a helyzetet.
Köszönöm a jó kívánságokat: Viki
 
Kedves Petkó!

Mint már írtam is neked véleményt, illetve javasoltam, hogy mit is kéne tenned?
Azt hiszem, hogy ami tanácsot ez idáig kaptál tőlem, és másoktól is az mind hasonló hullámhosszon van. Csak ismételni tudom magam! Ajánld fel a banknak a házad, és költözz kisebb lakásba! Ne törődj ebben a helyzetben, hogy mi lesz a gyermekeid örökségével, mert ha ők így lépnek fel veled szemben?.... Egyenlőre még te élsz, és a házaddal te rendelkezel, és nem ők?! Ne siránkozz! Hanem lépj! Addig amíg nem késő!

Üdv. István
Kedves Petkó!
Nagyon sajnálom, hogy gyermekeid és párjaik így állnak hozzád. A gyerekek nem csak az ingatlant öröklik, hanem annak terheit is. Segíteniük kellene neked, nem pedig keresztbe tenni.
Azt hiszem, hogy a helyedben leülnék a bankkal, vegyék meg az ingatlanból a részemet és egy kis kényelmes garzonba költöznék.
Szomorú, hogy a pénz miatt szétzilálódnak a családok.
Az unokáid akkor is szeretek, ha kis lakásban laksz.
Sok erőt kívánok az ügyeid rendezéséhez, barátsággal: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: