Gát
2020. május 14.
A történetből majdnem 2 évet ugorva pont ma újra összefutottunk.
Milyen érdekes forgatókönyv író az élet..vagy a Nagyfőnök?
A két hónapja tartó vírusveszély okozta karantén alatt minden egyes nap úgy tettem itthon a dolgom, mintha nem történt volna semmi. Ma reggel nem. Ma megkíméltem az alapozót az arcomtól, a vasalót a ruháimtól. Pont ma. Egyetlen egyszer.
A négy fal között már áldatlan volt az állapot. Azonnal mozdulni kellett. A tóhoz.
Végre ma a kocsim is itthon volt. Bepakoltam a gyerekeket és irány a kedvenc mélázóhelyünk.
Plédet vittem kettőt, egyre ültünk, a másikkal óvtam őket a hűvös széltől.
Idilli csend, nyugalom.
Csillogó autód állt meg hirtelen az enyém mellett. Mit keresel itt? Pillanatok alatt összeállt a mozaik, neked munkaidőd van, ellenőrizni jöttél.
Jöttél. Egyre közelebb. És nem hittem el, hogy pont itt pont most újra találkozhatunk.
Pár szót váltottunk. Semlegesen. Végül megjegyezted, hogy zöld a hajam.
- Legalább megy a fű színéhez, beleillek a környezetedbe.
Közöltem nevetve.
Értetlenkedtél.
- Mindig ilyen volt. Csak nappali fényben még nem láttad.
Kacsintottam rád mosolyogva.
Jól megszokott módon csillant a szemed. És elindultál vissza a kocsidhoz.
Ahogy jöttél, úgy mentél...mint mindig...
A bejegyzést írta: Főnix Madárka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.