Gergő
2018. február 1.
2012. június 11.-i jegyzet:
A hétvégén meghalt a Gergő mamája. Nálunk volt, innen ment ma suliba, de hazaküldték, mert nem tudott tanulni. Mondta, hogy inkább hozzánk jött vissza, mert nem bír egyedül otthonmaradni. Annyira összetört bakker, hogy az már nekem is fájt. Azt mondta abbahagyja a sulit is, öngyilkos lesz, meg hogy eltűnik és senki sem fogja megtalálni. Próbáltam neki érvelni, bár magamról is tudom, hogy ilyen helyzetben sz@rt sem ér az ember vele, mert a másikat semmi sem érdekli ilyenkor. Kibukott és elviharzott. Nem bírtam elérni sem, kikapcsolta a mobilját, engem meg szétvágott az ideg, úgyhogy beültem a kocsiba és pásztáztam a környéket. Betojtam, hogy csinál magával valamit. Nem találtam, szóval ideges voltam nagyon. Aztán pár óra múlva felcsengetett. Beszélgettem Vele, apu is próbált, mint "öreg róka", hátha hallgat rá. Kicsit lejjebb is higgadt. Most nyugodt vagyok, hogy nem úgy kell lefeküdnöm, hogy azt sem tudom él-e még a legjobb barátom.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Cathy
Lanyok eseteben az ilyen annyibol talan mukodo-kepesebb, hogy egy lanyt ilyenkor at lehet olelni. Egy fiunal ez nem tudom mukodik-e. Nem lehetett konnyu Gergonek, de neked is orok emlek marad ez a tortenet, ahogy olvaslak.
Így van, örök emlék maradt.
Válasz erre: Tündér
Kedves Arnold, ez borzalmas lehetett. Igazán jó barát vagy!
Pussz, Tündér
Igyekeztem...
Köszönöm!
Válasz erre: Anyu
Nagy kár!Sajnos ismerős helyzet :(
Pussz, Tündér
Válasz erre: Arnold91
Sajnos nem tudta feldolgozni, hogy magára maradt. Gondolom azért sem, mert az addigi élete is nehéz volt. Nem fogadta el a segítséget és ennek meglett sajnos a következménye.
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Olvasom a naplóbejegyzéseid és figyelemmel kísérem a fejleményeket..., ha nem is szólok hozzá mindegyikhez, átérzem az akkor történteket veled és a környezetedben élőkkel, hiszen hasonló helyzetben így tettem volna én is, aggódtál érte, ez természetes. Nem lehetett könnyű se Gergőnek, se neked. Megértem.
Puszi!
Puszi
Válasz erre: Anyu
Nagyon meg tudom érteni Gergő barátodat!Felnőtt élete kezdetén ,magára maradt.Az ment el aki a legközelebb állt hozzá.Egyedül maradt ebben a rideg világban és erre nem készülhetett fel.Ilyenkor barátként is nehéz.Ő még a sokkhatás alatt van,hiába mondasz bármit és ilyenkor nincsenek is szavak,amik segíthetnének.Időnek kell eltelni ahhoz hogy az indulatok lecsillapodjanak és eljusson oda,hogy már meghallja a vigasztaló szót.Nehéz lehetett neked is.
Puszi
Puszi
Puszi!
Puszi