Gergő

2021. november 14.

Vissza a naplóhoz

2014. május 17.-i jegyzet:

Együtt nőttünk fel, tűzön-vízen átmentünk egymásért. 15 évig. 16 lenne, de az utóbbi egy-másfél évben felém sem nézett. Amint nevükön lettek nevezve a bajok, lepattintottak a haverok, de hogy a Gergő is megteszi, azt nem hittem. Ígérte, hogy majd feljön ekkor, meg akkor, de nem jött. Megint ígért, megint nem jött. Utána jött, de csak hogy itt tudjon aludni, mert közelebb van a suli, meg adjam oda a bringámat, ezt-azt. Adtam, meg szívesen fogadtam, ha jött. Elhülyültük mindig az időt, de másnap elviharzott és jóideig ismét nem láttam. A cuccaimat is nehezen kaptam vissza, volt, amit nem is kaptam vissza, utána már nem adtam kölcsön semmit. Észre kellett volna vennem, hogy palimadárnak néz. Utólag mindig könnyebb okosnak lenni. Amikor meghalt a mamája idehívtam, hogy ne legyen egyedül, az öngyilkosságról is ledumáltam. Ő is segített nekem sokszor. Az utóbbi időben már csak én adtam, ezt is utólag látom. Nem gondoltam, hogy ez lesz, de lehet, hogy csak én képzeltem túl sokat a dolgokba; azt hittem, hogy van egy igaz barátom, akivel kölcsönösen megbízhatunk egymásban és kölcsönösen számítunk egymásnak. A minap mondtam a fogadott Tesómnak, hogy jönni fog a Gergő, azt mondja vigyázzak, mert már átvágott párszor. Mondom biztos nem tol ki velem megint, cserben hagyni meg tuti, hogy nem fog, mert 15 éve legjobb barátok vagyunk, testvéries a viszonyunk. Mondta, hogy ne legyen igaza, de vigyázzak. Ő átlátta a dolgokat, pedig csak annyira ismeri a Gergőt, amennyit meséltem róla. Én 15 éve barátkoztam vele és nem igaz, hogy nem tűnt fel, hogy mi újság. Ennyit az emberismeretemről. Azt hittem, hogy csak sok dolga van és majd keres. Ha nekem valaki számít, akkor találok rá fél percet, hogy írjak neki, ha már elmenni nem tudok hozzá. Másfél év alatt nem volt fél perce? Ugyan. Most az robbantotta a bombát nálam, hogy ugye leszart kb. másfél évig, üzentem neki közös ismerőssel párszor - nem tudom, hogy megkapta-e - nem reagált. A múltkor felkeresett, hogy jön, aztán lemondta. Tegnap megint keresett, hogy mi van az apámmal? (Honnan tudta, hogy baja van, nem tudom.) Mondom megint kórházban van, azt mondja akkor ma átjön és hozza a barátnőjét is. Mondtam neki, hogy ha megoldható, akkor egyedül jöjjön, mert apám nem örülne, ha mást is beengednék. Azt mondja apám kórházban van, úgysem tudná meg. Mondom neki, hogy figyeltet a szomszédokkal, hogy kit engedek be. Akkor ő nem jön és nem is érti az egészet. Mit?! Olyan nagy baj, hogy 1-2 órára le kell válnia a csajról, vagy mi? Ennyit ért 15 év barátság? Nem fér a fejembe, hogy hogy' működnek azok az emberek, akik szerint ha valakinek társa van, akkor mindenki más le van szarva. Nálam nem volt senki első, meg második, egyenlően törődtem a Szabinával is, meg a barátokkal is, megosztottam az időmet, meg a figyelmemet. Csak akarni kell. Itthagyta az utazótáskáját, amikor idehívtam pár napra a mamája halálakor. Másfél éve rakosgatom. Mondtam neki, hogy nem kell jönnie, ha nem akar, viszont igyekezzen a táskájáért, nem őrizgetem tovább olyannak a holmiját, aki szarba sem vesz már. Aki fosik rám, meg átvág, azon én is átnézek.

A bejegyzést írta: Arnold91