Gödörben

2021. október 27.

Vissza a naplóhoz

2013. november 25.-i jegyzet:

Hiába építget a pszichiáter, ha apám folyton visszavet a javulásban. Ma voltunk családterápián, a húgomnak is kellett volna jönni, de egyrészt iskolában volt, másrészt biztos nem jött volna el. Talán jobb is, mert elég volt az is, amit az apámtól kaptam. Mindig csak a rosszat látja meg bennem, csak a hibáimmal jön, a szakember előtt is simán lealázott, rá is szólt a doki. Semmibe vesz mindent, ami velem kapcsolatos. Semmi rendszer nincs az életünkben, nyugalom sincs, pedig ezek kellenének a doki szerint is. Letolta néhány dologért, de neki állt feljebb, nem hajlandó beismerni, ha hibázik. Többször is szólt neki a doki, hogy ne keltsen bennem bűntudatot, sem pedig olyan érzést, hogy rossz vagyok, de meg sem hallotta. Végig próbált lenyomni, de észrevette a szakember. Jólesett, hogy valaki legalább látja milyen is valójában, mert mindenki előtt megjátssza magát. Úgy felhúzott és megalázott, hogy bekattantam és kirongyoltam a folyosóra. Semmi szeretetet nem kapok, de apám szerint "mi a f@$zt akarok, mikor van kaja, meg ruha." Szerinte ez elég. A szakember mondta neki, hogy legyen türelmes, megértő, próbálja elnyerni a bizalmamat, stb., ehhez képest amint kiléptünk, emelt hangon magyarázni kezdte, hogy mekkora idióta vagyok, hogy belerángatom a baromságaimba. Baromság, hogy gondjaim vannak, értem. Különben sem én "rángatom bele", hanem a doki hívta be. Semmire sem mentünk ezzel a terápiával. Hiába próbálnak rajtam segíteni, ha ő keresztben-hosszában beleszarik az egészbe és tönkreteszi a munkát, amit a dokival közösen és nehezen csinálunk. Hazaérve bezsongtam és mindent lesöpörtem az asztalomról. Nem értem miért jó, hogy ezt kihozza belőlem és akkor ordít, hogy teljesen elmebeteg vagyok. Nehezemre esik kimondani, hogy "apu", mert nem érzem az apámnak. Hétfőn reggel mennem kell a kontrollra, szóval elmarad a terápia. Semmi sem izgat, csak az, hogy minden nap fel kell ébrednem, pedig nem akarok.

A bejegyzést írta: Arnold91