Gombócbeszéd
2013. január 21.
Gombócokat ebédeltünk a párommal. Utána a kanapén lustálkodtunk, mikor is egyikünk gyomra hangoskodni kezdett. Elsőre nem tudtuk megállapítani, hogy melyikünkből jött a hang, mert nagyon közel volt egymáshoz a hasunk.
Pár perccel később egyértelmű lett, hogy az én gyomrom dolgozza fel épp a gombócokat hangoskodva. Csakhogy...! Nem telt bele pár másodperc és az ő gyomrában is hangoskodás támadt. Mire megszólaltam:
- A gombócaink beszélgetnek egymással!
Szerelmetes párom pillanatnyi elképedése után hangos hahotában tört ki. Olyan jó érzés volt megnevettetni!
Szeretem ezeket a boldog pillanatokat.
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Én is szeretem a kicsattanó jókedvet, néha olyan kevés kell hozzá. Elég egy vicces helyzet, vagy éppen, amiről írtál. Egy-egy beszólás... Hát nem erről kéne szóljon az élet? :-)
Te csak ne tereld el a figyelmet a lényegről! Hogy kerültek ilyen közelségbe? Ejnye, de türelmetlen valaki?
Én is szeretem a kicsattanó jókedvet, néha olyan kevés kell hozzá. Elég egy vicces helyzet, vagy éppen, amiről írtál. Egy-egy beszólás... Hát nem erről kéne szóljon az élet? :-)
Volt nálam...
Ez a gombóc, ez a gombóc....! Ha a torokban van, akkor nehezíti, a gyomorban pedig kifejezetten kezdeményezi a beszélgetést. Mitől dobódhatott fel?
:)
Amikor valaki tényleg szeret, nem kell kimondania. Mindig meg fogod tudni abból, ahogyan bánik veled.
:)
Tudod az ebéd összehozza az embert... :P :D
Volt nálam...