újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Gondolatok az éjszakában I.

2012. október 30.

Vissza a naplóhoz

Szombat éjjel egy másik városban, nem tudom mikor jövünk csak mikor megyünk. Akit viszünk sem ismerem, pedig ő is "toplistás". Emberek be a kocsiba és neki az éjszakának. Három helyen voltunk, játszottunk bébiszittert. Sikerült berúgnom - mondjuk, amennyit én az elmúlt hetekben eszek, emellett nem csodálom, hogy sikerült... de ez más sztori. Viszonylag jól éreztem magam. Ott akartam lenni, csak nem így. Ebbe sem megyek bele most bővebben.
Reggel értünk haza. Mit ne mondjak életmentő volt a hajnali csibeburger. :)

És tudott róla. Ma mesélte, hogy ráírt - tudta hol vagyok és kivel - "milyen volt az este...?" Elmondta mit válaszolt, megnyugodott a lelkem. Ő is kérdezett - mi is tudjuk mi történt vele.

Tegnap megtudtam jó pár dolgot. És ismét odáig jutottam, hogy ez így nem jó. Ugyanis az egy dolog, hogy amit eldöntöttem nem jött össze, mert más szavaival élve "hetek óta nem láttalak ilyen boldognak". Kár, hogy iszonyat jó színész vagyok... Nem azt mondom, hogy nincs benne semmi valós, de melyik színész tudná eljátszani tökéletesen a szerepét, ha nem élné bele magát az adott helyzetbe.
A paranoiám kezdett elmúlni, a szívem kezdett felmelegedni és tessék. Megint kapok információkat innen és onnan, ami azt mutatja számomra, hogy:
1. nincs vége úgy ahogy kéne
2. nem kéne folytatni ami elkezdődött
De kérdezem én, most akkor ki is döntsön? Kinek a javára? Nem a saját boldogulásomat kéne előtérbe helyeznem? Már túl késő, ha nem nő fel és nem beszél, akkor ez soha többé nem változik - főleg, ha tényleg nem szeret. De már elrontottam, nem is egyszer. Ma ki kellett volna mennem oda, ahova nem mehetek, hogy aztán a haveri társasággal együtt hajnalban jöjjek haza. De nem akartam.
Mert ma vele voltam. Jó volt minden és szép. De nem tudnék nála, vele aludni. Így és ilyen körülmények között nem. És látom, hogy bántja, de nem szól érte, mert tudja miért van.
Meggyőzött, érveket állított fel a döntésem ellen - a logikája kifogástalan volt. De én mint a "mi-van-ha" embere és az önmegcáfolás mestere (:) most mégis mit csináljon? Hát belementem. Egy dolog van ami még érdekel, de félek, ha megtudom menthetetlen leszek és a helyzet is visszafordíthatatlan lesz.
Kicsi vagyok én még ehhez. Olyan ez az érzés, mikor próbálsz pókerezni a kicsikkel, majd hirtelen beledobnak a mély vízbe és meg kell próbálnod a nagyokkal játszani. Lassan eljön az all-in köre...

Vajon meddig húzhatom még mindannyiunk szenvedését?

A bejegyzést írta: Noire.Perle

Hozzászólások

időrendi sorrend

Szia,
azt hiszem, mindenkivel azt lehet megtenni, amit engedi, hogy megtegyenek vele.
Üdv Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: