Gondolkodom ...
2014. szeptember 8.
Ezek szerint még normális vagyok. Bár az utóbbi időben, ezt meg akarták vétózni.
Gondolkodom, írjak-e, mert egyre jobban elhitetik velem, hogy ehhez hülye vagyok.
Maradjak a kert kapirgálásnál, az se jobb, ahhoz sem értek. Hasznot hoz, kicsit, nem nagyot. Amíg kapirgálok, gondolkodok. Munka közbe lehet legjobban. A gondolataimmal mit tegyek, ha bent marad, fulladozok. Ezért írok, nem jól. Elmondták már párszor.
No ennyi, egy szuszra ...
Még a csirke is gondolkodik, vagy csak úgy tesz.
A bejegyzést írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Magamat nem szoktam olvasni, fölösleges időpocsékolás, és időből, a herdálhatóból nincs sok.
Hogy jutottam most ide? Amikor bejelentkezem, az első, hogy megnézem van-e még valaki rajtam kívül?
Joboszi és Yolla, a mindig segítők ... és jött az a bizonyos megérzés, ami ide vezetett ... :)
Jó volt ismét olvasni a hozzászólásokat.
Köszönöm, joboszi, Yolla, Éva, és Ilona.
Kedves klári!
Az írásaid alapján okos, bölcs, és tapasztalt vagy.
Ez a véleményem rólad.
joboszi
Véleményedet szeretettel megköszönöm. :)
Tapasztalat van a hátam mögött bőven, az, ami biztos.
Klári
Kedves Klári!
Rólam és senkiről se feledkezz meg, mert mi is jót akarunk neked... most egy kicsit megsértődtem! - mondhatnám, de ezt csak viccesen. :-)
De megértelek, mert ilyen szépen, ahogyan Yolla próbált beléd lelket verni, ha gondoltam is rá, nem lettem volna rá képes így szavakba foglalni! Ez az ő tehetsége, kiváltsága, jó szándéka, embersége, még ha sokan nem is így ismerik, mi tudjuk, olvasunk a sorok mögött, ha nem is tudunk olyan kifejezők lenni, úgy szavakba foglalni, de Yolla helyettünk is megfogalmazza, azt mondja, amit mi is érzünk.
Puszi... szép napot! Ma, ha minden igaz én is elindulok... bár, még itt vagyok! :-)))
Éva
Bízom benne a "sértődöttséged" már a múlté.
Természetesen nem feledkezem meg rólad és senki másról, aki szeretettel fordul felém.
Köszönöm Mindenkinek. :)
Legyen jó napod.
pusz:Klári
Az írásaid alapján okos, bölcs, és tapasztalt vagy.
Ez a véleményem rólad.
joboszi
Kedves Yolla!
Jó így kezdeni a napot, hogy valaki - azaz Te - kedvesen, segítségét ajánlja.
Köszönöm szépen.
üdv. Klári
Rólam és senkiről se feledkezz meg, mert mi is jót akarunk neked... most egy kicsit megsértődtem! - mondhatnám, de ezt csak viccesen. :-)
De megértelek, mert ilyen szépen, ahogyan Yolla próbált beléd lelket verni, ha gondoltam is rá, nem lettem volna rá képes így szavakba foglalni! Ez az ő tehetsége, kiváltsága, jó szándéka, embersége, még ha sokan nem is így ismerik, mi tudjuk, olvasunk a sorok mögött, ha nem is tudunk olyan kifejezők lenni, úgy szavakba foglalni, de Yolla helyettünk is megfogalmazza, azt mondja, amit mi is érzünk.
Puszi... szép napot! Ma, ha minden igaz én is elindulok... bár, még itt vagyok! :-)))
Éva
Kedves Klári!
Én sem vagyok mindig egyben, sok dolog bosszant, főleg az emberi hülyeségek, a tehetetlenkedések, a hivatali packázások, az önjelölt zsenik magamutogatása, stb.
Lassan eljutok arra a pontra, amikor átnézek rajtuk, nem számítanak, ha meg hivatali ügyintézésben nem jutok előbbre, akkor az asztalra csapok.
Nekem is vannak ellenlábasaim, nem is lenne jó, ha nem lennének, mert velük kerek a világ! Vallom, hogy inkább legyen száz irigyem, mint egy sajnálóm!
Ha bármiben segíthetek, csak szólj!
Barátsággal: Yolla
Jó így kezdeni a napot, hogy valaki - azaz Te - kedvesen, segítségét ajánlja.
Köszönöm szépen.
üdv. Klári
Hát életemben nem hallottam, - ne haragudj meg érte -, de mi a szösz az a "lekvárzsibbasztó népi zenekar"?
Azért nem lehetek annyira hebehurgya, hogy ne köszönjem meg gyönyörűen megfogalmazott mondataidat.
Bennem az a hiba, hogy elkezd zakatolni valami, ami kikívánkozik. Munka és motoszkálás. Majd jön a késztetés, "papírra vele". És a végén összecsapom, nem fejtem ki, "ne terheljek" vele senkit. De a jó tanácsot megfogadva, írok.
Igen, egy húron pendülünk, mint a lekvárzsibbasztó népi zenekara, de ez valóban nem csoda, egykorúak vagyunk, egy korban élünk, szeretünk, szenvedünk, tapasztalunk, alkotunk, hibát vétünk, megbocsátunk, ahogyan azt az élet hozza, s ki tudja miért, minket még úgy neveltek, ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts!
Elbukunk, felállunk, nyerünk, szerények maradunk, mert tudjuk, hogy az élet egy lendkerék, egyszer felröpít, másszor a földbe döngöl, de vállaljuk, hogy emberek vagyunk, erényeinkkel, hibáinkkal együtt, mert tudjuk, hogy mindannyiunkban ott vannak őseink génjei, melyek hordozzák a jót és a rosszat, s rajtunk is múlik, hogy melyik tör bennünk felszínre, hogy hogyan látjuk, csak félig a korsó, vagy még csak félig van, mert nem mindegy.
Gondolkodunk, mert azt még szabad, azt nem veheti el tőlünk senki, ahogyan azt sem, amit a szívünk rejt, és szeretünk adni, míg kapni még hat évtized után sem tudtunk megtanulni, mert adni jó, van miből, az emberség, a jóindulat, a segítőkészség, vagy csak egyszerűen egy jó szó sokszor többet ér az aranynál, mert éltető víz az arra szorulónak, ha érzelmileg sivatagba kerül, nem kerül pénzbe, és újratermelődik, minél többet adunk belőle, ahogyan a vér is ereinkben, véradás után.
Arra valók a barátok, hogy segítsenek a bajban.
Puszi: Yolla
Azért nem lehetek annyira hebehurgya, hogy ne köszönjem meg gyönyörűen megfogalmazott mondataidat.
Bennem az a hiba, hogy elkezd zakatolni valami, ami kikívánkozik. Munka és motoszkálás. Majd jön a késztetés, "papírra vele". És a végén összecsapom, nem fejtem ki, "ne terheljek" vele senkit. De a jó tanácsot megfogadva, írok.
Kedves Yolla, elég a mosolyodat látni, és máris összekapom magam. Te, úgy nagyon egyben vagy. Én meg hol szét, hol meg még jobban ... Persze a dorgálás kijár magamnak és máris könnyebb. De muszáj valamilyen formában kiadni magamból. El sem tudom képzelni, neked ki akarna ártani.
Jó tanács csak jókor jöhet. Köszönöm. :) Élek vele.
Én sem vagyok mindig egyben, sok dolog bosszant, főleg az emberi hülyeségek, a tehetetlenkedések, a hivatali packázások, az önjelölt zsenik magamutogatása, stb.
Lassan eljutok arra a pontra, amikor átnézek rajtuk, nem számítanak, ha meg hivatali ügyintézésben nem jutok előbbre, akkor az asztalra csapok.
Nekem is vannak ellenlábasaim, nem is lenne jó, ha nem lennének, mert velük kerek a világ! Vallom, hogy inkább legyen száz irigyem, mint egy sajnálóm!
Ha bármiben segíthetek, csak szólj!
Barátsággal: Yolla
Ui: Most olvastam Yolla hozzászólását, Ő is a karavánra hivatkozott! Látod, ilyen az, amikor az azonos gondolkodású emberek találkoznak..Ebből sokmindent le lehet szűrni! Fel a fejjel, -hogy megint egy másik közhelyet írjak: ne törődj semmivel, csak szedd a vadkörtét..:-)
A karaván halad, akkor csak nem kéne lemaradnom.
A kutya, amelyik ugat, remélem nem harap.
Ó csak munkára ne invitálj. Édesapám szava járása is ez volt, talán nem véletlen. :)
puszi: Klári
Klári kedves, ne veszítsd el az optimizmusodat, gondolj arra, a karaván halad, a kutya meg csak ugat.
Ezt a lapot azért hozták létre, hogy mi, nők, elmondhassuk, amit akarunk, ki-ki mentalitása alapján.
Ne hagyd, hogy bárki elüldözzön innen. már velem is próbálkoztak, nem is akárhogyan, de csak bosszankodjanak, hogy még mindig itt vagyok!
Fel a fejjel!
Jó tanács csak jókor jöhet. Köszönöm. :) Élek vele.
Igen, egy húron pendülünk, mint a lekvárzsibbasztó népi zenekara, de ez valóban nem csoda, egykorúak vagyunk, egy korban élünk, szeretünk, szenvedünk, tapasztalunk, alkotunk, hibát vétünk, megbocsátunk, ahogyan azt az élet hozza, s ki tudja miért, minket még úgy neveltek, ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts!
Elbukunk, felállunk, nyerünk, szerények maradunk, mert tudjuk, hogy az élet egy lendkerék, egyszer felröpít, másszor a földbe döngöl, de vállaljuk, hogy emberek vagyunk, erényeinkkel, hibáinkkal együtt, mert tudjuk, hogy mindannyiunkban ott vannak őseink génjei, melyek hordozzák a jót és a rosszat, s rajtunk is múlik, hogy melyik tör bennünk felszínre, hogy hogyan látjuk, csak félig a korsó, vagy még csak félig van, mert nem mindegy.
Gondolkodunk, mert azt még szabad, azt nem veheti el tőlünk senki, ahogyan azt sem, amit a szívünk rejt, és szeretünk adni, míg kapni még hat évtized után sem tudtunk megtanulni, mert adni jó, van miből, az emberség, a jóindulat, a segítőkészség, vagy csak egyszerűen egy jó szó sokszor többet ér az aranynál, mert éltető víz az arra szorulónak, ha érzelmileg sivatagba kerül, nem kerül pénzbe, és újratermelődik, minél többet adunk belőle, ahogyan a vér is ereinkben, véradás után.
Arra valók a barátok, hogy segítsenek a bajban.
Puszi: Yolla
Ne vedd hízelgésnek, amit írok, de a gondolataidat(imat) olyan szépen ecsetelted, hogy mindaz, amit leírtál, egy külön cikket érdemelne! Minden benne van, amit én is érzek, az egyszerűség, emberség, segítőkészség. Sajnos nekem viszont van egy nagy hibám: sokszor türelmetlen vagyok, csapongok,megállapítom a lényeget és elkönyvelem, de bővebben kifejteni és leírni nem mindig van türelmem..
Szívből gratulálok a hozzászólásodhoz és mélyen egyetértek vele!
Puszi, Ilona
Ui: Most olvastam Yolla hozzászólását, Ő is a karavánra hivatkozott! Látod, ilyen az, amikor az azonos gondolkodású emberek találkoznak..Ebből sokmindent le lehet szűrni! Fel a fejjel, -hogy megint egy másik közhelyet írjak: ne törődj semmivel, csak szedd a vadkörtét..:-)
Elbukunk, felállunk, nyerünk, szerények maradunk, mert tudjuk, hogy az élet egy lendkerék, egyszer felröpít, másszor a földbe döngöl, de vállaljuk, hogy emberek vagyunk, erényeinkkel, hibáinkkal együtt, mert tudjuk, hogy mindannyiunkban ott vannak őseink génjei, melyek hordozzák a jót és a rosszat, s rajtunk is múlik, hogy melyik tör bennünk felszínre, hogy hogyan látjuk, csak félig a korsó, vagy még csak félig van, mert nem mindegy.
Gondolkodunk, mert azt még szabad, azt nem veheti el tőlünk senki, ahogyan azt sem, amit a szívünk rejt, és szeretünk adni, míg kapni még hat évtized után sem tudtunk megtanulni, mert adni jó, van miből, az emberség, a jóindulat, a segítőkészség, vagy csak egyszerűen egy jó szó sokszor többet ér az aranynál, mert éltető víz az arra szorulónak, ha érzelmileg sivatagba kerül, nem kerül pénzbe, és újratermelődik, minél többet adunk belőle, ahogyan a vér is ereinkben, véradás után.
Arra valók a barátok, hogy segítsenek a bajban.
Puszi: Yolla
A kutya ugat, a karaván halad...Nagyon jó dolog, ha az embernek megvan az a képessége, hogy kitudja írni magából mindazt, ami foglalkoztatja, amire gondol, amit szeretne mással is megosztani. Mi amatőrök vagyunk, nem Nobel-díjas írók, a mérce is ehhez van szabva.Van, akinek tetszik, amit írunk, van akinek nem..Mikor ide felteszünk valamit, akkor ezt vállaljuk. A magam részéről azokat a tanácsokat, amit javamra tudok fordítani, megköszönöm,-ha megfelelő hangnemben közlik a kritikát. A többivel nem törődöm, minek? Okosabb nem leszek tőlük. Neked is ezt tanácsolom..
Puszi, Ilona
Ezt a lapot azért hozták létre, hogy mi, nők, elmondhassuk, amit akarunk, ki-ki mentalitása alapján.
Ne hagyd, hogy bárki elüldözzön innen. már velem is próbálkoztak, nem is akárhogyan, de csak bosszankodjanak, hogy még mindig itt vagyok!
Fel a fejjel!
Mindig többesszámban?...
Ki az ki téged bántani mer?
Mert sokoldalú vagy?...
Több a képességed, mint gondolod...
ez piszkálja a csőrét?
De hisz ezt te is jól tudod...
Ne ugorj elsőre!...
Inkább legyen nagyon jó kedved tőle!
Ez fog igazán fájni neki!
Tapasztalat, bár tartani magam hozzá,
én sem tudom...,
erre nincs képességem,
Én is inkább írok...
ezzel legalább kicsit bosszanthatom! :-))
lentről felfelé haladva,
úgy teszek, ahogy tanácsolád. (nem elütés)
Sok oldalúan fáradt vagyok,
megkérdőjelezni nem engedem.
Ha kikezdenek, sosem hittem,
nálam is ama bizonyos cérna,
éppen szakadni látszik.
Ki az ki téged bántani mer?
Mert sokoldalú vagy?...
Több a képességed, mint gondolod...
ez piszkálja a csőrét?
De hisz ezt te is jól tudod...
Ne ugorj elsőre!...
Inkább legyen nagyon jó kedved tőle!
Ez fog igazán fájni neki!
Tapasztalat, bár tartani magam hozzá,
én sem tudom...,
erre nincs képességem,
Én is inkább írok...
ezzel legalább kicsit bosszanthatom! :-))