Gyertyát gyújtasz...
2012. március 18.
- régi -
Éj sötétjében
gyertyát gyújtasz,
hogy miért is nem
jutott eszedbe előbb,
te sem érted.
Megkésett, bátortalan,
romantikus gondolatod,
nesztelen lopózott be
a szenvedélyünk hevétől
illatozó zugba.
Csillapodó vágyak
teret engednek
a gyengéd ábrándnak,
s meggyújtod a kanócot,
lobog már a láng.
A tűz táncoló,
sárga fénye
játszik a szoba falán,
olvad a viasz
a forró éjszakán.
Csak simogatsz gyengéden,
miközben gondolataink
gazdát cserélnek,
észrevétlen olvad a gyertya,
és olvad a szívünk is.
Nincs többé megállás,
csak sodródom
az érzelmeim útján.
Kövess engem!
Vigyázz rám!
Végül elalszol,
s én hallgatom,
miként koppannak sorra
lecsurgó viaszcseppek szívemen,
megpecsételve sorsomat...
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.