Ha én madár volnék...
2011. február 14.
Ha én madár volnék…
A reggeli teával kezemben állok, és a konyha ablakon kifelé bámészkodom. A kertben az első téli hó foltjai még visszacsillannak a napsütésben. Az erdő szürke törzsű kopasz fái bólogatnak felém. Éppen egy megyvágó szállt a tuja ágára. Már itt van a testvérkéje is, a földről csipegeti a magokat. Feketerigó is érkezik a társasághoz. Kutyám, Tappancs fekete bundájában, házából egykedvűen nézi a territóriumába érkező vendégeket. Még néhány éve komoly harcot vívott, hogy érvényesítse dominanciáját.
Különösen kedvelem a madarakat, a szabadság vándorait. Ők képesek uralni a levegőt, nem kell nekik hozzá sem mérnök, sem szupertechnika, úgy közlekednek, mint a gondolat, bárhová elrepülhetnek. Csak nézem ezeket a kicsi kecses teremtményeket és átfut rajtam a gondolat, milyen lenne belebújni valamelyik testébe. Vajon mit éreznek, mit érzékelnek? Nézem a hozzám legközelebbi gondtalanul csipegető megyvágót. Pompás színes tollazata elbűvöl. Erősen koncentrálok, testcsere indul!
Csőrömmel érzem a nedves föld hűsét, a szellő átsiklik tollaim felett.
A táplálék megszerzése a cél, és íme itt van ez az ízletes tuja mag.
Szeretek ide jönni, mert a madáretetőben is mindig találok valami mennyei falatot.
A kerítéshez, az utcáról két járókelő közelít, Tappancs ugatni kezd, és a madarak elrepülnek. Visszatérek önvalómba. Vajon hogy látja a madár az embert? Ki ő? Mi ö? Mint, hogy minden energia, valószínű, hogy ezt érzékeli. Ösztönösen tudja, ki közelít a puskájával és ki a szeretetével.
De vigyázz! Nem az a szeretet, ha kalitkába zárod. A madárnak kint a helye a természetben, ott boldog.
Ha én madár volnék,
Így dalolnék:
- " Minden teremtett lényt megölelnék."
A bejegyzést írta: Lótusz
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon szép gondolatok. Madárszívet melengető gondolatok. De,vajon a madár is úgy látja,hogy "minden teremtett lény" ölelni való?
Nagyon tetszett az írásod Lótusz!!:)