Ha szeretne is, már késő lenne
2011. szeptember 18.
Ha szeretne is, már késő lenne...
neki más élete van, aminek én nem vagyok a részese. Tudom, hogy el kell engednem... hisz nincs jogom magamnak akarni.
Fáj. Tudom, hogy erről szólnak mostanában a bejegyzéseim, és unalmas lehet már kívülállóként olvasni... de nem is tudom mi lenne velem, ha nem lennék képes kiírni magamból...
Tegnap pedig rám tőrt a felismerés:
nem változnak a dolgok...Vele kapcsolatban már nem. Mindent megkaptam Tőle, amit csak lehetett.
Nincs értelme várni arra, hogy változzanak a dolgok.
Nem jól ítéltem meg a helyzetet, mikor elhittem, hogy elég ha ott leszek Neki...ott voltam, és vagyok is, de már tudom, hogy nem lesz semmi sem másképp.
Pedig szeretem, mint még soha senkit. talán egy kicsit Ő is engem.
De most feladom.Mert nincs értelme hinni benne. A gondolat "teremtő ereje" itt nem sokat ér. És hiába hiszek benne...itt már reménytelen minden.
Köszönök Neki mindent, amit adott nekem, köszönöm az érzéseket, a gyengédséget, a törődést, az érintéseket, a csókokat, a mosolyokat, a vágyakat, a közelségét, a bátorítását, a beszélgetéseket, az időt, amit rám fordított, az áldozatot, amit értem hozott. És köszönöm Neki, hogy miattam kockáztatott.
A bejegyzést írta: tatjana
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Az én jelszavam ilyen esetben: találok szebbet, jobbat, okosabbat! Csak higgy és légy pozitív!
:)
Puszi,
L.
Az, hogy kiírod magadból az jó, de csak egyedül te tudhatod, hogyan tovább.
Te érzed, hogy elfogadod-e azt, amit nyújtani tud. Nem kevés, hidd el, vagy többet szeretnél, és nem adja meg, vagy képtelen rá, akkor viszont el kell őt engedned. Nem megy másként.
Egy új kapcsolatot, csak tiszta lappal indíthatsz.
Magaddal légy őszinte. :-)
Jaj, Te szegény! Ismerős az érzés nagyon...
Az én jelszavam ilyen esetben: találok szebbet, jobbat, okosabbat! Csak higgy és légy pozitív!
:)
Puszi,
L.
Tatjana
És tanulságos lehet bárkinek.
Ennyi mindent jelentett és nem elég? Talán ebbe kéne kapaszkodni. Minden egyéb önző dolog, magadnak tudni, teljesen, az már nem szeretet.
Az, hogy kiírod magadból az jó, de csak egyedül te tudhatod, hogyan tovább.
Te érzed, hogy elfogadod-e azt, amit nyújtani tud. Nem kevés, hidd el, vagy többet szeretnél, és nem adja meg, vagy képtelen rá, akkor viszont el kell őt engedned. Nem megy másként.
Egy új kapcsolatot, csak tiszta lappal indíthatsz.
Magaddal légy őszinte. :-)
Tatjana
Ez egy füligszerelmesjány szenvedése...
Jaaaj! Ne szenvedj, lépj tovább:-)
Üdv, Pinokkió
Szia!ezt tudom én is. De hiába engedem el...az érzéseimet NEM lehet csak úgy kitörölni! ez fáj. Nem az, hogy nem lehet az "enyém", hanem, hogy nem múlnak az érzéseim.... rossz így vágyakozni valaki után....nagyon rossz.
Tatjana