Hajaj, fahaj...
2014. november 5.
...nem tudom, mia baj, de nagyon rosszul voltam, erősen dobogott a szívem, szorított a mellkasom, hányingerem volt, azt hittem , leteszem a kanalat.
Jutka barátnőmmel megbeszéltük, hogy nálam ebédel és délután elmegyünk a városba, sétálunk egy nagyot ebben a szép, meleg, napsütéses időben.
Megfőztem az ebédet, de Jutka késett és azt hittem, meghalok az éhségtől, ezért megebédeltem. Mire ideért a barátnőm, már gyöngyözött a homlokom és a fentebb említett gondokkal küzdöttem.
Végignyúltam a heverőn és vagy egy órát agonizáltam, s próbáltam meggyőzni Jutkát, ne hívja a mentőket, inkább ebédeljen meg.
Utána bevettem a gyógyszereimet és jobban lettem.
Hát, mit mondjak, nem mindenben előny a nyugdíjas kor.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Erről meg az jut az eszembe, nekem még egy alkalmi barátnőm sincs, aki rám nyitná az ajtót, hogy lebeszéljem... a lányom egészen biztos riasztotta volna a mentőket és engem már újraélesztettek volna. Abba belehalnék tuti...
Én csak magam tudom riasztani ... :) Először is válogatás nélkül eszek mindent ami a hűtőbe található. Ilyen alkalmakra van benne, lekvár, savanyúság, befőtt ...