Hajnali merengés...
2015. július 23.
Napok (hetek) óta tartó, szinte már-már embert, állatot nem kímélő, elviselhetetlen, országszerte rekordokat döntöget a hőség, hiába fújtam riadót, hogy nem bírom már! - Más se!... volt a válasz és tovább tombol a nyár!
Tengerparton lenni ilyenkor, víz mellett?... Az lenne az igazi!... A csuda se tudja?
Itthon csak úgy lehet kibírni, ha nedves törölközőt tekerek a nyakam köré és ahol a legmelegebb odáig elérjen, de egyszerűbb, ha inkább ráülök. Előtte leszedtem a pihe-puha plüss dekorációt is a "bőr" kanapéról, a fotelről, aminek az érintése ilyenkor kellemes, de télen hideg. Az ember alkalmazkodik az anyaghoz és nem pedig fordítva.
Éjszaka ajtót, ablakot, minden rést nyitva hagyok, járja át az egész lakást a levegő. A lányom persze becsukja, mert fél a betörőktől... Ugyan már? Kinek jutna eszébe, hiszen ő is szenved. Különben is ébren alvó vagyok...
Kihagytam pár napot, mert kint sem jobb a közérzetem, itt is ott is izzadok, kár belém a folyadék! De itthon legalább tudok védekezni a meleg ellen, normálisan műxik a hűtőm és a ventilátor is működik, jót tesz a keringésemnek, de nem a pénztárcámnak. Nem kíméli, de azt se bánom!
Nem tétlenkedtem még így sem, mert olyan halaszthatatlan dolgokat végeztem el, ami bár embert próbáló, de megérte. Talán egész évben nem fogyasztottam el annyi hideg-meleg vizet, mint ez alatt a pár nap alatt, mert beindult a "mosó-masám". Kicsit azért rá kellett készülnöm, ami újabb érvágás, mert a gyapjú kényes "jószág" és megadtam a módját. Edzettem is eleget, míg valahogy rátornásztam a szárítóra, amit előtte felállítottam a lépcsőház-kanyarban... Ott a leghűvösebb és a követ is könnyebb volt törölgetnem, és ahogy fogyott belőle a víz, leadtam pár kilót is, hogy könnyebb legyek az elvárásoknak.
De hiába! Mert ahogy múlnak a napok és kihagytam pár kimenetelt a kertbe, kockáztatva ezzel a "segítőm" türelmét is, a varjú nemzettség károgását is elviselve itt az ablakom alatt, egyre inkább érzem, ott lenne a helyem, folytatva az félbehagyott munkát... de hát ember tervez, időjárás végez!
Közben a rossz hírektől sem voltam megkímélve,... mert idő előtt feladta, az élettel való küzdelmet tovább már nem bírta... Elvesztettem, kit barátnőmként a legjobban szerettem! Minden bűnt megbocsájtva, elkísérem az utolsó útjára!
Ili, nyugodj békében!
Mert, hogy erős voltál, az nem vitás, az utolsó oszt.találkozónkon ott voltál! Akkor még nem tudhattuk, hogy búcsúztál!
Most lehúzom a rolókat! A múlt s jelen között egy pontot kiraktam. Hogy meddig marad az ott, egyedül Isten a tudója, a megmondhatója. Mindenkit elveszítek lassan, kit egykor szerettem... Nem értem!
Megyek! Nincs több idő a mélázásra, Neked! Érted már tettem eleget, most rajtam a sor, hogy ellene valamit tegyek! Ne fájjon már annyira!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évikém, máshol is elviselhetetlen ez a meleg. Én ma már másodszor mosok fel mindent, nem sok eredménnyel, lehúzott redőnyök ellenére is 32 fok van. Ilyenkor egy családiház tán még rosszabb, mert körbe süti a nap. De ki kell bírni még ezt a pár napot, ne menj most ki a telekre...
Én eddig minden gimitalálkozóra elmentem, az idén mondtam azt, hogy vége, ez a határ. Sok kedves oszt. társat elvesztettem már, tavaly pedig észrevettem, hogy az idősödés furcsán megváltoztatott bennünket, soha nem foglalkoztunk a pol. hovatartozással, régi sérelmekkel stb. és én már nem akarok ezeknek a felesleges vitáknak részese lenni..Maradjon meg minden szép emlékké, a végén az ember úgyis teljesen egyedűlmarad..
Annyi volt már a veszteségem, hogy nem tudom eldönteni mit hallgassak inkább Mc Hawer és Teknőt... - Nem kell már hidd el, senki más... - A füredi Annabálon...
esetleg az Állati nagy egyveleget... vagy ...
A. Pavarottit...
Egyformán a szívemig hatolt... és még melegebbem lett tőle, mert szíven ütött... :-)
Inkább kerülöm a további izgalmakat...
Puszi
Én eddig minden gimitalálkozóra elmentem, az idén mondtam azt, hogy vége, ez a határ. Sok kedves oszt. társat elvesztettem már, tavaly pedig észrevettem, hogy az idősödés furcsán megváltoztatott bennünket, soha nem foglalkoztunk a pol. hovatartozással, régi sérelmekkel stb. és én már nem akarok ezeknek a felesleges vitáknak részese lenni..Maradjon meg minden szép emlékké, a végén az ember úgyis teljesen egyedűlmarad..
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=891994550846406&set=a.810451105667418.1073741842.100001076093915&type=1&theater
Puszi
Azt hiszem, sikerült! :-)