Haladnak a dolgok

2022. május 11.

Vissza a naplóhoz

2018. március 28.-i jegyzet:

Tegnap megkaptuk a birtokbavételi papírt és bejegyeztek a földhivatalnál. Mehet a közműveknél is az átíratás, de ha nem fogadják el a papírt, be kell menni az ügyvédhez, kérni egy tulajdoni lapot. Ma mondtam, hogy menjünk be a net- és tv-szolgáltatóhoz, be is mentünk, ott nem volt gond a papírral, megvan a szerződés. A jövőhéten bekötik a netet/tv-t, és április 12.-től kezdenek majd szolgáltatni, az pont az öregem névnapja, úgyhogy el sem lehet felejteni.

Nemsoká' költözünk át elvileg, bár már annyiszor mondta az öregem és nem lett belőle semmi. Várom, mert elegem van a méltatlan körülményekből, hogy 1,5 hónapja össze vagyunk zárva egyszobába, nem alszom a horkolásától, de leginkább az zavar, hogy cseszik mosakodni, a felsője is büdös és az 1 méteres körzetében érzem. Hiába mondom, hogy cserélje le, azzal jön, hogy most lett kimosva, nem lehet büdös. Bakker, ha nem mosdik - és dezodort sem használ -, akkor hiába mossa ki, mert amint felveszi, büdös lesz! Persze én lettem leoltva és mikor mondtam, hogy szagolja csak meg, ha nem hiszi, akkor egyből terelt. A lábát illetően is ugyanilyen a reakció, ha szólok, hogy mossa meg. Azzal takarózik, hogy "te könnyen pofázol, akinek a fázós lába nem izzad". Súlyos. -.- Mondom neki izzad az, pontosan a szar keringéstől, csak az enyém nem válik biológiai szagfegyverré, mert én nem vagyok lusta naponta megmosni és cipőt sem hordok a házban, mint ő. Folyton a kifogások, meg a terelés, a francért nem lehet belátni soha, amikor igazam van? Miért kell mocskosan élnie? Ha ilyen kellemetlen, hogy szólok, akkor miért nem tesz ellene? Ordítani tudnék ilyenkor a dühtől, hogy folyton elnyom, meg én vagyok a szar, amiért szólni merek és leszarja, hogy zavar az igénytelensége, meg hogy nem tudok lekoccolni ebből a pokolból. Az vigasztal némileg, hogy megint külön szobám lesz és ott nem kell elviselnem az ájert, meg a mocskát. Mostanra mindent kigyilkolt belőlem azzal, hogy semmibe vesz. Nem tekintem az apámnak és már nem köt hozzá semmilyen érzelem. Egyreinkább nehezen viselem a társaságát, idegesít a stílusa és ő maga is. Egyszer úgyis kitörök! A károk nem fognak megsemmisülni, de legalább nem okoz majd újabbakat. Sosem fogom tudni feldolgozni, amit kapok tőle, meg amit nem.

Híztam 2 kg-t, 62 vagyok. Mostanság farkasétvágyam van, remélem kitart. Most kéne tolni a Nutridrinket, de rosszul vagyok tőle és nehezen veszem rá magam, hogy igyam.

Az Ildi egyik macskája - a bengáli - vemhes és adni fog nekem egy kölyköt. Kicsit gyors a tempó, a Margitot egy hete altatták el, még egy ideig nem akartam másikat. Elfogadom, mert amúgy is szerettem volna már kismacskát, meg az Ildi amúgy is meg akar tőlük szabadulni, ki tudja hová adná, vagy ne adj' Isten agyonütné őket, úgyhogy legalább egyet szeretnék megmenteni. Melegen ajánlotta apámnak, hogy mindet odaadja szívesen, nem is bánnám, legalább tuti nem bántanák őket, meg tuti nem kerülnének rossz helyre és amúgy is macskab#zi vagyok. :-D Abszolút nem állatbarátok, csak tartják őket, de nem is értenek hozzájuk. Van egy immunbeteg macskája, aki már haldoklik, meg egy szembeteg kutyája, aki vak és a fél szeme vérben áll, kidülled, de egyikükkel sem törődik, csak szenvednek. Bepipultam, beolvastam neki, amivel annyit elértem legalább, hogy a macskát elaltattatja, hogy ne szenvedjen mégtovább. Jó reggelt... A kutyával nem tudom elmegy-e dokihoz, de ha nem, én ki fogom fizetni a műtétet, hátha akkor hajlandó lesz. Azzal jött, hogy nem akarja megműttetni, mert "hogy' fog kinézni bevarrt szemekkel?" Bakker! Mi lenne, ha nem magára gondolna? Nem az a fontos, hogy neki tetszik-e a látvány, hanem hogy ne fájjon tovább a kutyának! Mondom neki, hogy rohadtul fájhat a szeme olyan szemnyomás mellett! Azt mondja nem fáj neki. Az agyam felforrt, kérdeztem tőle, hogy ezt honnan veszi, talán mondta a kutya? Azt mondja nem visít. Mondom tudod te, hogy az állatok mennyi fájdalmat viselnek némán? Attól, hogy nem nyüszít, igenis fájhat neki, nézz már rá! A testbeszéde is arról árulkodik. A gyereknevelést, meg az állattartást is jogsihoz kötném. Egyszer ellett az egyik macskája (tenyésztő -.-) és az egyik kölyköt elkapta a kutya. Az Ildi szerint "nem baj, nem sajnáltam, mert az úgyis ronda volt." Köpni-nyelni nem tudtam. Undorító az egész famíliám. Szégyenlem, hogy ilyen a 'családom' és egyedül is érzem magam, mert kinéznek, meg nem érzem magam közéjük valónak, mivel nem vagyok gonosz, meg számító és egyebek.

A vasculitis telerakott lila-kék-zöld foltokkal és helyenként centikben mérhető csíkokkal, ahogy hosszában futott alá a vér. Fájnak az erek a combomban és a vádlimban, főleg álláskor, meg járáskor. Fel kéne jutnom kontrollokra már, de nem bírok, mert itt nem alacsonypadlósak a buszok és hely sincs kialakítva a tolószéknek, végig üléssor van. Orbán gondolt a fűthető stadionokra, meg minden szarra, de olyan fontos és hétköznapi dologra, mint az akadálymentesítésre mindenhol már nem volt kapacitása. Nem fér fel a buszra a járgány, de a csomagtartóba sem teszik be, mert "foglalja a helyet". Aki Bácsalmáson él mozgáskorlátozottként, az ne is hagyja el a várost, hacsak nincs kocsija, vagy kocsival rendelkező ismerőse, mert a buszokra nem lehet felszállni tolószékkel? Vicc. Vonat is van, de az is a régi, magas, lépcsős típus + ha vonatozunk, akkor 2× kell átszállni Pestig. Busszal van egy kora reggeli, meg egy délutáni közvetlen járat. Az Ildiéknek már nincs meg a kocsi(m), szóval fel van adva a lecke, hogy hogy' jutok fel Pestre.

A bejegyzést írta: Arnold91