Hamupipőke
2011. március 28.
A tavasz közeledtével rádöbbentem, hogy nincs olyan lábbelim, ami méltón tudná köszönteni ezt az évszakot. A téli csizma meg a bundás cipő a plusz 17 fokban nem a legcélszerűbb. Nemcsak azért mert mókásan néz ki, hanem azért is, mert gyakorlatilag ráfő az ember lábára.
Párom mindig is megértő volt, ezért ő kezdeményezte, hogy vegyünk egy pár tavaszi cipőt nekem.
Hamar oda is értünk, és már rögtön láttam, hogy ez nem lesz egy egyszerű dolog, mivel igencsak nagy a választék. Ráadásul igen sokan is voltak, így még csak rontotta a már amúgy sem fényes helyzetet. Mielőtt bármit is elkezdtem volna a kabátom és a táskám életem párjának odaadtam, mégis csak jobban tud ő rá figyelni, mint én. ( a vásárlás hevében én tuti lerakom valahová őket, aztán nézhetek, hogy hol vannak )
Kezdtem rögtön az első soron, ahol szebbnél szebb cipők voltak, de számomra elég horror áron. A másodikban voltak szépek jó áron, viszont olyan sarokkal, hogy egyrészt olyan magas lettem benne, mint a párom, ( közel 2 méter a szentem ) másrészt csak úgy tudtam benne megállni, hogy fogta a kezem. Jót mulatott rajtam, de hát ez van. A 10 centis cipősarkot nem nekem találták ki. Aztán következett a harmadik sor, bár ekkor már minimum egy órája ott voltunk, és még nem láttam olyat, ami jó lett volna minden szempontból.
Nőtársaim tudják, hogy több kritériumnak kell, hogy megfeleljen egy női topánka:
- legyen szép a lábon ( ne csak a dobozban)
- legyen kényelmes ( az esztétikum mellett elengedhetetlen szerintem)
- legyen olyan, amit nemcsak alkalomra tudok felvenni, hanem mindennapokra is ( magyarán legyen csinos de ne túl alkalmi)
- passzoljon a lábra ( nálam ez eléggé kritikus, mert vékony hosszú lábam van. Ami hosszra jó, az általában bő, ami meg passzolna az tuti, hogy szorít)
- és persze legyen a pénztárcánkra szabva
Persze ezen kívül vannak még szempontok, de a fő számomra ez a néhány szempont.
A negyedik sorban tovább elidőztem (nem mintha a többin hamar átrobogtam volna ) de itt már láttam olyat, ami szép is volt jó is volt. Itt aztán kiderült, hogy milyen magasságú sarokkal fogok boldogulni. Az álomcipőm már láttam, csak nem klappolt a lábamra, vagy ha igen, az árával voltam elégedetlen.
Szegény párom türelemmel ácsorgott mellettem, követett sorról sorra. Aztán egyszer csak annyit mondott:
- Ha én ezt tudom....- és nézett rám kétségbeesetten.
Azért segített is azon felül, hogy hozta a holmim. Mert ő még jobban látta, hogy mi áll jól a lábamon, mi nem.
- Na ez jól néz ki - mondta csillogó szemmel, reménnyel teli hangon.
Valóban szép volt, és tényleg jól is nézett ki, viszont elől nyitott volt, és még magasabb is volt a sarka, mint kellett volna. Ezért aztán az én kis vékony lábam csúszott benne előre.
Aztán egyszer csak megláttam!
Sarok megfelelő, csinos, árban is jó...beleléptem. És igen!!!! Megtaláltam!
Embert még nem láttatok úgy örülni, mint az én drágámat!
Fizettünk, és pánikszerűen hagytuk el az üzletet.
A cipő tényleg a lehető legjobb választás volt, csak egy a bibi:
A tavasz várat magára. Ezért az én nehezen megszerzett kis topánkám, most a cipős dobozban várja, hogy végre Hamupipőke felvegye.
A bejegyzést írta: Heather Bay
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nekem már ez is sok.
Írásodból azért hajlamos vagyok másképp felnézni női hozzámtartozókra.
Ha segítettem abban, hogy megértőbb vagy velük, már az megérte! :))
Köszönöm, hogy olvastál!
üdv
Erika
Hát meg, de nem csak engem, másokat is! Remélem már ilyen szép idő marad!
Köszönöm, hogy olvastál!
üdv
Erika