Harmadik szem és Ősbizalom
2011. szeptember 26.
Soma. Somáról egy bokor jut eszembe, a som. Vagyis cserje. Azt hiszem. Amúgy hajnali kilenc óra van. Már egy órája fent kómázok.
A reggeli vajas-kajszilekváros zsömléimet a kanapén, a tévé előtt költöttem el. Valami reggeli nem tudom milyen műsor ment a világvégéről. Soma beszélt.
Két gondolat ragadott meg, az egyik, mert elképzeltem és sokkolt. Valami szöveg volt, hogy télen kevés a fény, és hogy az energia oda áramlik, ahol már van... Soma pedig sötét téli reggeleken addig fel sem kell, míg a két szeme közé a harmadik szemébe nem világít minimum három percig az ágya mellett tartott zseblámpával.
Nem tudom, hogy nem vakul-e meg ilyen drasztikus megvilágítástól a harmadik szeme, de hogy nekem a másik kettő is sokkot kapna ettől, az biztos.
Én téli reggeleken így ébredek a reggeli lámpafényre:
- Kapcsold le! Kapcsold le! - sikítok - Megvakulok! Megvakulok!
A másik gondolat, hogy van az Ősbizalom. Ami azt jelenti, hogy bízunk benne valahol mélyen belül, hogy mindig minden rendben lesz.
Egyből rájöttem, hogy anyám rendelkezik az ősbizalommal, hiszem amióta az eszemet tudom, azt hallom tőle, hogy:
- Mindig lesz valahogy.
Ez a kedvencem:
- A jövő hónap majd jobb lesz!
És a legújabb:
- Ez a csodák éve.
Éljen az Ősbizalom! És anyám!
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
:D Anyukád tényleg optimista:)
Mindig lesz valahogy! Ezt én is használom. Miért? Volt már úgy,hogy nincs sehogy? :-))