Hat évvel később..
2017. szeptember 2.
"Ma is ezt érzem."
Annak örülök igazán, hogy a legszorongatottabb helyzetemben sem adtam fel önmagam könnyedén.
Felmértem ismét a lehetőségeimet, és a körülményekhez igazítottam a cselekedeteimet.
Sokadszor rájöttem arra, nem mindig tudja az ember, hogy mikor, mit és hol rontott el, de egyet biztosan tudok, hogy mi az amit nem szeretek, ami alá nem rendelem magam, ami fölöttem áll még akkor is, ha vannak dolgok, amik közel vittek hozzá. Mégis le tudtam mondani a pillanatnyi és önös érdekemről egy sokkalta magasabb célért és ez nem más mint az önmegvalósítás, a tartás, a bizalom helyreállítása, hogy rájöttem, hol a helyem.
Ez a felismerés hatalmas erővel bír. Képes felülemelkedni a nehézségeken, előbbre vinni, jó irányba terelni a gondolataimat, közelebb visz a célhoz, amit kitűztem magam elé és kis híján elveszítettem, itt a feleségeken.
Valahol azt olvastam ezért jó írni, mert abba nem tudnak beleszólni. Nem-e? Hát, ha valaki én biztosan egy szép csokorra valót össze tudnék hozni a "rémes kommunikációkból" az ittlétem alatt. Egyet nem tudtak elvenni, pedig megpróbálták. Az írástól való kedvemet. És itt ez a lényeg. Régen, hat évvel ez előtt és ma is ezt érzem.
Kellemes, hétvégi pihenést kívánok mindenkinek!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én már csak szép estét tudok kívánni!
Évikém, nem érdemes azzal foglalkozni, ki mikor, hol, miben próbálja kedved szegni abban, amit szeretsz csinálni, amiben kedved leled. Ha Neked az írás örömet, kikapcsolódást okoz, akkor írj. Lehet, hogy sokan vannak, akiket az olvasása szintén örömmel tölt el. Akit meg érdekel, egyszerű, ne olvassa el. Neked magaddal kell elszámolni. Én ezt teszem...
Puszi
Ahogyan írtam hat évvel ez előtt is erről, azóta sem változott meg a véleményem.
Aztán a kép, amit feltettem, csak heccből, kétévente talán, ha egyszer sikerül öt percre kihasználni ezt a lehetőséget, ekkor nyaralok, a többi rendszerint a munkáról szól.
Puszi!
Évikém, nem érdemes azzal foglalkozni, ki mikor, hol, miben próbálja kedved szegni abban, amit szeretsz csinálni, amiben kedved leled. Ha Neked az írás örömet, kikapcsolódást okoz, akkor írj. Lehet, hogy sokan vannak, akiket az olvasása szintén örömmel tölt el. Akit meg érdekel, egyszerű, ne olvassa el. Neked magaddal kell elszámolni. Én ezt teszem...
Puszi