Hátamon a zsákom...

2015. február 17.

Vissza a naplóhoz

Azért a csapatmunkának mindig megvolt az eredménye... Előbb, utóbb belátják még azok is, akik ellenérzéssel viseltetnek a közmunka iránt, mondván ez a munka nem munka... de nem is lebecsülendő,... szükség van rá. Vagy tizenketten serénykednek jelenleg is a téren... a nők sepregetnek, a férfiak a lapátjukon támaszkodnak. Ez ám a munkamegosztás!
Csoportokba verődve haladnak... nyomukban már csak egy-két ottfelejtett kupac emlékeztet a törmelékre... Egy különösen szorgalmas nő hívja fel magára a többiek figyelmét és kialakul közöttük egyfajta munkamegosztás. Ő teszi a dolgát, és halad, a többiek meg nézik...
Mégis van látszatja, nyomukban rend és tisztaság! Ez az, amire mindig is vágytam, azt jelenti közeledik a tavasz... Eszembe juttatja, hogy hamarosan én is kezembe veszem nem csak a seprűt...

A bejegyzést írta: zsoltne.eva