Határátlépés
2020. augusztus 6.
Ahogy berobbant a nyár, úgy álltál elő a következő ötleteddel.
- Átmehetnék hozzád akár munkaidőben is.
Állapítottad meg, és nem késlekedtél a megvalósítással.
Ahogy megtudtad, hogy üres a ház, azonnal jöttél. Nem kellett messzire menned, hiszen csak pár háznyira voltam az út túloldalán, a síneken túl. Legtöbbször mégis kocsival jöttél. Gondoltam azért, hogy amilyen gyorsan jöttél, olyan gyorsan el is tudj tűnni.
- Mennyi időnk van?
Kérdezted rutinosan.
- Most bármennyi, legfeljebb nem megyek próbára.
- Az nem úgy van. Még a végén feltűnne valakinek. De ha picit késel, az nem gond.
Tervezted meg máris az előttünk álló fél órát, ahogy próbáltad az életemet is irányítani. Pontosan úgy, hogy abból neked a lehető legtöbb hasznod legyen. Hasznot reméltél az élet más területein is. Mindenben csak ezt láttad. Amikor megkérdeztem tőled, mitől lennél boldog, azt felelted, gazdag akarsz lenni és gondtalan. Gyanakodnom kellett volna, mégse tettem.
Két pillanat múlva úgy kentél fel a konyhaasztalra, hogy szólni nem volt időm. Nem hagytál egy pillanatnyi lélegzetvételt se, nehogy eszembe jusson tiltakozni.
Nagyon nem jó így...gondoltam. Fura érzések kerítettek hatalmukba. Én nem ezt akartam. Én nem akarok csupán biológiai szükséglet lenni.
- Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm.
Rángattál vissza a szavaiddal a valóságba. Hirtelen elemezni kezdtem, hogy a te olvasatodban ez mit jelenthet. Nem jelentett sem jót, sem biztosat. Viszont kezdett világossá válni, hogy ennél többet nem várhatok tőled. Jól érezted magad. Nagyon...jól...De csupán ennyi. És nem több.
A határaimat sikerült átlépted. Aknamezőre tévedtél. Olyan élesített gránátokon lépkedtél, amitől csak a mérhetetlen kötődésem óvott téged.
Féltettelek.
De a szívemet sokkal jobban...
(Kép: muzeumantikvarium.hu)
A bejegyzést írta: Főnix Madárka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.